nem ezt ígérted Jeruzsálem forró nyarában,
mikor a siratófal előtt próbáltam megérteni a hosszú szakállak
mormoló imáit s próbáltam összeszedni morzsáit mit még őrzök
a gyermek-lélek esti szófogadó összetett ujjacskáiból
a kövek közé kapaszkodó folyandárok oxigén éhsége jajgatott,
s néhány szó is felsírt a hosszú barkók között,
furcsa volt minden, negyvenöt celcius fok,
mégis fekete öltöny,
mit keresek?
magamat
és téged Jézus,
nem ezt ígérted mikor a stációk útján elborzadtam
a modern kufárok kapzsi hangzavarán
és nem ezt ígérted mikor a Szent-Sír templomában térdeltem
a tested árnyékát őrző márvány fekhely mellett
nézd, kezem ismét imára kulcsolom.
2 hozzászólás
Szia!
Anyám (a mostoha) mondása jut eszembe erről a versedről: Az isten/Jézus egyszer mindenkivel összetéteti a kezét.
Üdv: Kati
Igazat mondott, még velem is …..
üdv
Imre