Mint jég alatt
a fuldokló,
ki lenn ragadt,
és most kapar,
köröm szakad.
Kihűl hamar,
beáll a fagyhalál.
Merev szemét
vizslatják
a kis- és nagyhalak.
Szemét vagy jó falat?
Töméntelen
sok élelem!
S a harcsa már harap,
aztán a többiek.
Csak arra vártak, hogy
ki kezdi meg.
Egy lét kimúlt.
Anyaga megmaradt
ugyan, csak némileg
átalakult.
Jég alatt
By szilkati
7 hozzászólás
Művészi pillanatfelvétel az Örök Körforgásról… emlékeztet arra, hogy mi is a Természet részei vagyunk ám!… és sokszor nem ártana kicsit szerényebbnek lenni. Az egyéni tragédia és az élet megy tovább drámai kettőssége feszül benne.
Üdvözlettel
Attila
Köszönöm, Attila, az értő olvasásodat.
Üdv: Kati
emlékszem, a Holt-Tisza jegén mindig néztük a "lékeket"…egyszer mégis beszaladtam a jég alá…a haverok húztak ki….anyám otthon felpofozott először, aztán gyógyított….
szép gyermekkor…
üdv
– i –
Meg is érdemelted a pofonokat. Minek mászkál egy gyerek a Holt-Tisza jegén?
Üdv: kati
nekem az volt a 'játszóterem"….nyáron a pecázás, fürdés, télen a korcsolyázás (bár mindig ócska, használt korilyaim voltak)…ott nőttem fel. A szandai rét, az erdő és víz, ez volt a világom.
Kedves Kati!
Ez a hagyományos hattagos vers lehet ilyen sokatmondó, ahogyan ebben a versben Te szépen belefoglaltad. A cím nagyon jó, mégis szinte borzongató, hiszen kinek lenne jó a jég alatt lenni?
Ahogy ezt te is bemutattad: "S a harcsa már harap…"
Szeretettel olvastam:
Kata
Kedves Kata!
Én még a jég felett is félek. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati