Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,
a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.
De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,
pedig tudom, ha érkezel, nagy Ő jön,
de félhomály mögött üres falam van,
s Te nem vagy itt, hiába képzelődöm.
A kép forrása: Pinterest.
22 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Fájdalmasan szép ez a szonetted. Képzelt szenvedély és kínzó magányosság, mindez a szonett műfajához illő míves szavakkal megjelenítve. Tetszik.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Mindig nagyon jól át tudod érezni a verseim hangulatát. Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen az értő-érző olvasást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Óh, Kankalinjka!
Még mindig…? Nincs nyugalom? Akárcsak én! Van olyan, amely nagyon fáj, de még mindig édes, ha rágondolunk. Sohasem lehet elfelejteni, de nem is akarjuk, mert azt nem szabad, mivel nála különbet bárhogy akarjuk, sohasem tudunk találni. Mégis meg kell próbálni, Hátha…! most én mondom ezt, pedig megpróbáltam két szer is, bárhogy szerettem volna, de nem jött be. Még az én hosszú életutam alatt nekem mégis csak az a négy év boldogságot engedélyeztek Odafent!
Neked azonban azt mondom: Te még fiatal vagy, erősen akarni kell, s valaki belép, ő már nem teheti, de hátha… történt már olyan is, olyan lesz.
Álmaidban szonetted inkább fájdalmakat merít ki. Bízzál, és akarjál.
Szép szonettedet szeretettel és megértéssel olvastam: Kata
Szia Kata! 🙂
Ugyan kevés utalást hagytam és csak a zárásban, de ez már nem a múltról szól. Azt nem tudom visszahozni, úgyhogy elraktároztam, a legféltettebb szívzugomban őrzöm, de túlléptem rajta.
Ez a szonett mai érzések miatt született, és bármennyire fájdalmasnak tűnik, mégsem az. Inkább finoman úgy fogalmaznék, hogy melengető belső vívódás.
Ez a szonett a tegnapelőtti hajnalba nyúló éjszakám, amikor a fentieken gondolkodtam, és mivel ez nem hagyott aludni, ebbe a szonettbe menekültem. Tulajdonképpen egy hosszú pillanatot mutat be, néhány órányi életképet és egy számomra nagy felismerést, ami már egy ideje eluralkodott rajtam, de most meg is tudtam fogalmazni.
Köszönöm a biztatást. Örülök, hogy tetszett a szonettem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Szép vallomás. Megmutatod az érzéseidet, a belső harcodat önmagaddal, s mindezt gyönyörűen öntötted szavakba! üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Valóban annak szántam. Jólesett felszabadulnom. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kiváló szonett, Kankalin, egyszerűen lenyűgöző. Mondja valaki, hogy nem az érzelmek íratják a legszebb verseket, legyenek bár valósak, vagy a fölidézettek. A szonett szerkezet, a qurtinák és terzinák remek hangulati és formai váltása nagyon szép összhangban van, úgy visz át, olyan finoman, hogy egyszercsak már benne vagy a szépen lüktető, remek hatású, páros rímeltetésű kétszer-hármasok világában. A quartinák ölelkezői és konzekvens, kiválóan tartott rímképlete nagyon megfogott, A jambikus hullámzás finom ringása úgy sodort végig a versen, hogy szinte nem is kerestem a tagolását, a központozás pedig végképp nem érdekelt, mert (és ezt én nagyon fontosnak tartom!) a ritmus mellett a szöveg természetessége és finom érzelmi vezetése, a használt szavak, kifejezések közelisége nagyon befogadóvá tettek, túl a szonettek iránti elköteleződésemen is.
Szóval minden tekintetben remek, én nagyon nagy élvezettel olvastam, és őszintén, inspirál, hogy keressem ezt a formát önmagamban is :-). Hatos.
Szia aLéb! 🙂
Annyira meghatott, amit írtál, hogy keresem a szavakat, de valahol elvesztek, és nem találom őket. 🙂
Minden sorod, gondolatod jólesik, az különösen, hogy hagytad magad sodorni, és ilyen mélységekig bele tudtál helyezkedni ebbe a versbe.
A tartalomról és a formáról alkotott véleményed emeli az értékét, erősíti azt az érzést, ami csakis szonettbe kerülhetett.
Nagyon rövid idő alatt írtam, pontosan: 22:30-tól 01:35-ig. Gördülékenyen jött belőlem, engedtem, hogy magával vigyen, és ne kerüljön semmi a sorok közé. Így született.
Ami az inspirációt illeti, annak is nagyon örülök, mert magam is így vagyok vele. 🙂
A "hatos" különleges kitüntetés, mint ahogy az egész, mindenre kiterjedő véleményed is. A legszebb és legpontosabb hsz., amit valaha kaptam.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Megható kedves Kankalin a versed.
Akár álom akár fantázia, néha kizökkent a valóságból.
Szeretettel gratulálok
Ica
Szia oroszlán! 🙂
Mindkettő, és ez elvezetett a valóságoz.
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Egyszerűen varázslatos! Elringatják és magával ragadják az olvasót a soraid.
Finom, pillekönnyű, mégis barázdákat szánt a szívbe. Alig találok szavakat…
A cím is nagyon jó. Azt nem mondom, hogy sokat fantáziálj még így, de sok ilyen érzelemdús szonettet szeretnék még olvasni tőled. Petrarcának sincsenek ennyire jó szonettjei.
Szeretettel: Vox
Szia Vox! 🙂
Nagyon örülök a gondolataidnak, mert mindig jó érzés, ha el tudom vinni az olvasókat a verseimmel.
A szonetteket előnyben részesítem, közülük a petrarcai változatot kedvelem leginkább. Talán azért, mert az ő formáját a legnehezebb megírni. Előfordul, hogy avíttnak bélyegzik és emiatt engem is, de nem bánom, mert az érzéseimet tükrözni egyéb verseléssel nem tudom olyan mélyen, mint így.
A fantáziámmal nincs probléma, csak nagyobb merészségre van szükségem ahhoz, hogy ami a szívemen, az a számon, avagy a papíron legyen.
Kevés ilyen nyílt szonettem van, de egyre inkább késztetést érzek, hogy ne a sorok közé tegyem a valódi mondanivalómat, hanem merjem bevállalni. 🙂
Köszönöm szépen kedves szavaidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Látva, mennyi hsz. érkezett már szonetted alá, úgy érzem nem tudnék már értékelhető gondolatokat hozzáfűzni.
Csak azt sajnálom, hogy nem akkor szóltam hozzá művedhez, amikor olvastam. Akkor volt eleven és kivételes az élmény. Újraolvasva is különleges esztétikai élményt nyújt, de már agyondicsérték, már bármit mondok, csak másokat ismételgetek.
Gyönyörű szonett, remekmű. Kivételes.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Be kellett volna csuknod a szemed és leírni azt, amit először gondoltál. 🙂
Viccet félretéve…
Ne sajnáld, mert így is nagyon örülök, hogy megjelentél és szóltál itt, ráadásul újra el is olvastad. Tulajdonképpen mindent elmondtál, ami megerősít abban, hogy érdemes ilyen verseket, szonetteket alkotnom. 🙂
Köszönöm a jelzőket, mert ez viszont nekem élmény. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szivbol gratulalok,kedves Kankalin.Tenyleg,nagyon tetszett ez az alkotasod,oszinten szep.Kivanok,minden elkepzelheto jot ,a mindennapokban,hogy meg sok szep alkotasod legyen,napjaink es eljovendo olvasoink szamara is.*SANKASZKA-Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor*Sincerely from sunny South Andalusia.**Con corazon e mucho abrazos desde bello Costa del Sol*Szeretettel,a messzi napfenyes tavolbol,a csodas mediteraniai Andaluziabol**2019,Szeretettel…
Szia sankaszka! 🙂
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.
Én is minden jót kívánok neked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Máshol már írtam, ismerős érzések ezek. Amikor ölelnél, de nincs kit, amikor a másik hiánya átjár, és reménytelennek tűnik a küzdelem. Csak a képzelet vezet másik világba, ahol mindig veled lehet a Kedves.
Majd eljön az idő, amikor már valósággá érik a vágy, reménykedem.
Gyönyörű versed meghat, mert szívig hatol, emlékeket ébreszt, és reményt ad.
Szeretettel,
Janó
Szia Janó! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a vers, és hogy elgondolkodtál felette. Mindig jó érzés egy alkotónak, ha gondolatokat ébreszt az olvasókban. Azt hiszem, ez is az írás lényegéhez, értelméhez tartozik.
Köszönöm szépen, hogy elmondtad a véleményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jaj, drága Kalinka!
Ezzel a szonettel próbáljon meg valaki nem sodródni!
Az első jambustól az utolsóig élvezetes, magával ragadó!
Szeretettel: dodesz
Ui.: "Sonettare necesse est!" 🙂
Szia dodesz! 🙂
Bevallom, hogy ez a szonett engem is erősebben sodort, mint az előzőek. Biztos azért, mert hagytam magam. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tetszik a szonetted.Becsapós dolog a fantázia néha a valóság is.Nekem ez jutott most hirtelen eszembe,
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Igen, becsapós dolog mindkettő, mert könnyen előfordulhat, hogy a fantázia valósággá válik, vagy a valóság fantáziává. Csak álmodni kell. 🙂
Örülök, hogy tetszett a szonettem.
Köszönöm szépen, hogy elgondolkodtál rajta és meg is osztottad velem. 🙂
Szeretettel: Kankalin