Oh, immár magam előtt látom
ahogy édesapám a gép előtt ül,
gyér szemöldökét hopp, felrántja
és mélyen gondolataiba merül.
Ősz anyám áll bottal mögötte,
szemüvegét egyre jobban feltolja.
Apám keze egeren matat,
-Megvan a "bé"- lelkesen újságolja!
– Na, most meg mi történt? Néz mélán-
vaskos ujjai összegabalyodnak.
Anyukám segíteni próbál,
– ó, jaj, nem mozdul! – elhűlve pislognak.
Homlokán már izzadság csepeg:
-Elég, feladom! – suttogja letörten.
Nézd, itt az unokánk! – derül fel,
az vígan szól: papám segíteni jöttem!
4 hozzászólás
Nagyon édes történet, az egyszemélyes felmentő seregről!
🙂
Kedves Suzanne!
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves, megható kis történet versben!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica! Köszönöm szépen! 🙂 Zsuzsa