régen mindig
templomba járt
nem ismerte
hol a határ
hol kezdődik
a föld az ég
mit ér a pillanat
az éj peremén
szenvedélybe
fulladt bele
nem mérlegelt
belegázolt
tengerből
épített sátort
cseppnyi öröm
kárpótolta
cunami
szét szakította
álmát
cafatokra tépte
képlékeny lett
teste kérge
hat hét alatt
addig fogyott
hálóingét
csont tartotta
pillesúlyát
elaltatta
megvárta
míg elindulok
Ő is ment…
egy másik úton