Valami ádáz hatalom uralja testünk.
Gonosz hatalom, mely gúzsba köt, rabságban tart.
Saját konvenciónk rabságában bilincsként
kattan ránk, apró láncszemenként fűződik fel.
Szabadulnál, tépnéd le erős akarattal,
zavar a csörgése, szorítása szinte fáj.
Valami tetsző hang súgja egyre füledbe,
Szabadulj, szabadulj végre, egyenként tépd le!
Vágyod a csengését, láncaid ragyogását,
Mert ezen a végtelen láncokon már ott csüng,
szabadságod!
2 hozzászólás
Kedves Évike!
Bizony, nagyon jó és nyugalmas, ha szabadok vagyunk, Egyébként nagyon
nehéz lehetne életünk. Nagyon jól megfogalmazva mutattad be nekünk.
(Azonban most én újammal kissé megfenyegetve, NoNo! remélem azért mégsem
fogsz haragudni rám.)
A harmadik sor elején nem találhattál magyar szót, hanem idegen szót
választottál: konvenciót írtál.
(Még valami: most küldtem a Gizella-telepre egy kérelmet, szeretnék elmenni.
Vagy három évig elmulasztottam, nagyon rám férne. Gyere te is)
Puszit küldök.
kata! Köszönöm a látogatást Igazad van idegen szó mivel parafrázis, de majd kitalálok valamit. Puszillak. Éva