Nem meleg, nem hideg. Nem piros, nem kék.
Föld, lég, tűz, víz nem lila. S nincs sok lila hajlék…
Tán lila a gőz… halványan… Vagy az sem?
Egy kis chat-app lilul csak – az ücüpücü gépen.
Küld pár pipát: kicsit, szürkét, idegent.
Majd jön a színesb (sok kis lila, nem egy pufók),
hol előbb, hol pedig – rejtélyesen – utóbb.
Van, hogy erre várva marad az ember fia-lánya fent…
S történt, hogy már nem vártam erre én…
mert nem volt idő s erő a Földem kerekén,
hogy kikeverjem a Re: szép lilát…
Az erő a tollat is a pirostól járja át,
ám – egyes számban is – sötét erő a blue,
kész energiavámpír, nagy fogú;
megnő, túlnő, halaszt, hűt, fakít…
Utóbb kialudtam a pipák álmait.
Lila a gőz, igen. Schrödinger minden macskája is.
Rózsánál ritka szín bár, de megtolhat karis!
Lilák a talánok, a sajgó kompromisszumok,
a lappangó tudás… a listába beleizzadok.
Ő zörög a szekrényben, s lapul az ágy alatt;
bármerre jársz, a leggyakoribb árnyalat.
Színek bohóca, nem szégyelled magad?