2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Álmok álma

    Kőműves IdaBy 28 hozzászólás1041 megtekintés

    Emlékezem, mert addig él az emlék,
    míg élek, és míg visszaálmodom…
    de látod, mint suhannak el a percek,
    nincs időm az árnyát sem láttatnom.
    Illanó a lét, és száguld, mint madár
    a való élet hullámzó folyamán…
    Talán az is csak sejtelem, hogy éltem,
    egy illanó lét száguldó vonatán,
    amely jön, majd elrobog, elenyész…
    S talán csak álmok álma volt az egész.

    Share.

    28 hozzászólás

    1. sailor on

      Kedves Ida!

      Az ´álmok álma´-árol írt gondolataid nagyon mélyek!
      A suhanó percek,az illanó lét,a száguldás…és és
      egy gondolatmenetet ébreszt fel,,hogy talán csak sejtelem az egész.
      Az egész létezés.
      Magunkba szélló percek ébresztik ezeket a gondolatokat…

      Tetszett nagyon!

      Szeretettel:sailor

    3. Klára on

      Kedves Ida!

      Nagyon lemondó a versed, de igazán szép. Filozofálgat az ember, ahogy telik felette az idő. És lehetséges, hogy az élet tényleg álom – ahogyan ezt Calderón de la Barca is megírta. 🙂 De azért ne hidd, hogy a test halála után vége mindennek. 🙂

      Szeretettel: Klári

      • Kőműves Ida on

        Kedves Klári!

        Igen, valahogy így van. Ha visszanéz az ember, úgy tűnik, csak egy pillanat volt az élet.
        Egyre gyakrabban jut eszembe édesapám, amikor már nagy beteg volt gyakran mondogatta: Aztán nehogy kijárj ám a temetőbe sírdogálni, úgysem leszek ott. Élj boldogan, ami a halál után van, már úgysem számít…
        Köszönöm soraid, és örülök, ha szépnek találtad.

        Szeretettel,
        Ida

    4. dodesz on

      Kedves Ida!

      Bizonyos számítások szerint a lélek súlya 21 gramm.
      Klára hozzászólásán elgondolkodva lehetséges, hogy ez a földi porhüvely, a testünk csak a lélek akkumulátora, s ha lemerül, a lélek másikat keres magának. Kár, hogy a floppy tartalma törlődik, s így nem emlékezünk az előző életünkre. Pedig milyen jó lenne tapasztalatokkal gazdagon indulni újra!
      De lehet, hogy mégsem!?

      Verstanilag egy picit belekötök a "lét" szóismétlésébe, de annyira nem veszélyes.

      Szeretettel: dodesz

      • Kőműves Ida on

        Kedves Dodesz!

        Ki tudhatja? Lehet, hogy mégis. 🙂

        Igen, igazad van a "léttel" kapcsolatban. Sok variációban megpróbáltam már, de mindig visszatértem a kiindulópontra, míg végül megelégeltem.
        Ha van ötleted, szívesen veszem.
        Köszönöm, hogy olvastad és itt hagytad kézjegyed.

        Szeretettel,

        Ida

    6. T. Pandur Judit on

      Kedves Ida!

      Álmok álmodói vagyunk mindannyian. Egyszerre élünk a jelenben, a múltban – amelyre folyton emlékezünk – és a jövőben – amiről álmainkat, reményeinket szőjük és a virtuális valóságban.
      Mind igaz, és mind hamis, emlékeink megváltoznak, átalakulnak, reményeink hol az eget ostromolják, hol a porba hullanak, jelenünk a múlt és a jövő fogságába van zárva, és a virtuális valóságban akár több személyiségünk is lehet…
      Mi ebből a valóság, és mi a színjáték, mit csak álmodtunk, és mit csak remélünk? Oly gyorsan pereg le ez az egész, hogy ki tudná ezt pontosan szétválogatni…
      Szép vers, mély gondolatokat hoz, sokáig kell elmélkedni rajta.

      Judit

    9. sankaszka on

      Szivbol gratulalok,kedves Ida.Igazan ,kellemes ez az alkotasod,kivanok,minden elkepzelheto jot,a minden napokhoz,hogy meg sok szep alkotasod szulethessen,a kozeljovoben ;napjaink es eljovendo kedves olvasoink szamara isa.**SANKASZKA**Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor**Sincerekly from beauty and sunny-:Torrevieja(Valencia),**Con Corzon e mucho abrazos,desde bello Torrevieja**Szeretettel,a messzi tavolvbol,a csodas mediteraniai,Torreviejarol,Valencia napsutotte exotikus partjairol**Szeretettel**

    11. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Ida! 🙂

      A címről Máté Péter dala jutott eszembe: "az álmot meg nem álmodni úgysem tudod…".
      Bölcs gondolatokat hoztál. Előbb-utóbb mindenki eljut addig, hogy összegez, és erre az őszi időszak kiválóan alkalmas. Nem véletlenül születnek ebben az évszakban melankolikusabb költemények, mint általában.
      Nagyon tetszik a versed üzenete, bölcs gondolatai és ennek személyes jellege.
      Egy kicsit soknak találom a "lét" ismétlését, bár könnyen meglehet, hogy nyomatékosításnak szántad.
      Ritkán írsz verses formában, de örülök, hogy néha kitekintesz erre a szépséges területre.
      Köszönöm, hogy olvashattalak rövid sorokban is. 🙂

      Szeretettel: Kankalin

      • Kőműves Ida on

        Szia Kankalin!

        Én köszönöm, hogy olvastad.
        Igen, a második "lét" a nyomatékosítás végett jött létre, azután magam is csodálkoztam azon, hogy három van belőle. 🙂 Megpróbáltam egyet mással behelyettesíteni, de bármivel is próbálkoztam, nem tetszett, és mindig visszatértem az eredeti formához. Ha sikerül végül valami jó megoldást találnom, majd javítom, addig így marad (bár sok egy kicsit, valóban).
        Ma már, valóban ritkán írok verset, de még mindig nagyon szeretem a verseket.
        Köszönöm, hogy itt is meglátogattál.

        Szeretettel,
        Ida

    Leave A Reply