Ribillió van billió,
sokszor lelép a szívtipró,
s a megesett bájos lányka,
zokoghat, de mindhiába.
Rebellió, forradalom,
retteg attől a hatalom,
a rebellis engedetlen,
leverni nem lehetetlen.
A rizottó még nem Ottó,
rizsből finom, másképp nem jó,
olyan nyolcas nincsen benne,
mit az ember megehetne!
Hogyha szembe fúj Sirokkó,
a helyzetem oly aggasztó,
főleg, ha bringám tekerem,
a hátszelet jobb' szeretem!
Elég messze van Marokkó,
oda utazik el Rokkó,
elrepül nagy gépmadarán,
s Marokkóban ottmarad ám!
Híres lakhely lett Torockó,
de közelebb van Szoboszló,
úticélom lett Poroszló,
útitársam egy porosz ló.
Szigetcsoport Galapagos,
a faterem ott kalapos,
hozott nekem egy kalapot,
mit leguán átharapott.
Vágyom némi szerelemre,
heverj velem kerevetre!
"Voltam szingli én eleget",
recsegi a vén kerevet…
Ez a versem olyan könnyed,
ettől bizony nem hull könnyed.
Hihetném, hogy komoly vagyok,
míg strófáin molyolgatok?