J. W. von Goethe: Karácsony

Weihnachten

Bäume leuchtend, Bäume blendend,
Überall das Süße spendend.
In dem Glanze sich bewegend,
Alt und junges Herz erregend –
Solch ein Fest ist uns bescheret.
Mancher Gaben Schmuck verehret;
Staunend schaun wir auf und nieder,
Hin und Her und immer wieder.

Aber, Fürst, wenn dir's begegnet
Und ein Abend so dich segnet,
Dass als Lichter, dass als Flammen
Von dir glänzten all zusammen
Alles, was du ausgerichtet,
Alle, die sich dir verpflichtet:
Mit erhöhten Geistesblicken
Fühltest herrliches Entzücken.
________________________________

Karácsony

Fák ragyognak, fák pompáznak,
Édes terhet úgy kínálnak,
Ifjú, vén szív mind megindul,
Fényes ajándékért izgul –
Ily ünnepben van ma részünk,
Sok dísz nyújt örömet nékünk.
Ámul szemünk, s újra mindig
Tűlevélen föl-lesiklik.

Herceg, ha ez este téged
Áldásával szerencséltet,
Mert a fények, gyertyalángok
Tőled nyerték ragyogások,
Miket továbbadtál nékünk,
Így hálálva meg hűségünk:
Lelki tekinteted által
Eltelsz majd nagy boldogsággal.

* * * * *