Ó, jaj egy újabb faj pusztult ki-
hallod? – rettegve suttog az erdő.
Baljós kürtöt fúj a hantmadár,
és homlokát ráncolja a felhő.
Vigyázz, mert lesújt szigonyával!
Ember, nem látod? Baj van ébresztő!
Fogy az erdő, fogy a lég, a víz-
jaj, sok a szenny… nagy a baj! Égető!
Sok értelmetlen, ádáz gyilok…
Ember, mosakodj, tisztítsd meg lelked
és szüless újjá, változz, még most-
tán nem késő az utolsó percben….
2 hozzászólás
Suzanne! Ez egyszerűen tökéletes mint verstanilag, mint gondolatiságában aktuális nagyon. Ritka szép írás. Szívvel gratulálok. Éva
Kedves Éva! Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa