Ball meséi Job-nak, az én-ekről 1. mese

Én-evők

Vannak én-evő lények, akik a zsenge-én rügyeiből, hajtásaiból szeretnek nap-mint nap legelészni.
Mert gyenge, vagy hurutos a gyomruk s vagy, mert nincs elég más táplálék a közvetlen közelükben, ami a vegyes tápláláshoz kell. Ezért, még arra is képesek, hogy egy jó kis csapdát szerkesszenek, egy uncia (lehet lumennyi is), sugárzó szépséget helyezve bele, ami kíváncsivá teszi, odacsalogatja, befogja
ezeket a kis tapasztalatlan, naiv lényeket. Ezzel a módszerrel, hosszútávra is biztosítani tudják maguknak a finom csemegét. A zsenge kis ének, maguk is szépek, kezdeti állapotukban, hordozzák magukban természetességüket. Ameddig tehetik.
Ezek az én-nyüvők olthatják ugyan velük az éhségüket, de jól soha nem laknak. A rendelkezésreállás, vagy a kiszolgáltatottság íze, zamata, különösen vonzóvá teszi számukra az étket.
Az ilyen egyedeknek, maguknak is legelt, énjeik vannak, viszont hatalmas és torz felettes-ént fejlesztettek ki. Pillanatok alatt megneszelik, hogy egy én legelhető-e, s ha nincs bennük elegendő belső tüske, vagy bogáncs, lakomához látnak.
Ők azok, akik a fiatal én-eket akár teljesen fel is zabálhatják. Főleg, ha félnek, hogy a kis-ének fejükre nőnek, a szilárdabb táplálékot is szívesen fogyasztják, s megijednek, hogy majd egyszer, ők lesznek azok.
Így aztán mindent megtesznek azért, hogy ez meg ne történhessen.
Egy pici, óvatos legelgetés nem árt a gyönge kis éneknek, sőt, serkenti is a növekedésüket, s gyakran okoz nekik kéjes élvezetet.
Úgy, ahogyan a mező füvei szeretik, ha lelegelik a tehenek.
Vagy, ahogyan a fű szereti, ha időnként, nem túl ritkán, de éles kaszával lekaszálják.
Mindegyik serkenti őket a növekedésben.
Sem a fiatal, sem felnőtt, pláne az idősödő ének az átültetést nem igen szeretik.
De egyre inkább, ehhez is hozzá kell szokniuk.
Ma már a világ énjeinek kb. 20%-a én-evő függő.
De igazán veszélyessé csak 2%-uk nőtte ki magát.
Ők egy klikkbe az Én-Gyűrűk Klikkjébe tömörültek, s szinte hihetetlen, ezért sokan el sem hiszik, hogy mire képesek. Mire ráébrednek, sokaknak már (legalábbis egyelőre, erre az életre) késő lesz.
A továbbiakról majd később!

Következik:

Minden-én