Eddig még nem kértem soha,
mert büszke voltam, ostoba,
hogy szeress úgy, mint senki mást,
nem vártam tőled vallomást.
Most megteszem, mert félek én.
Szememben megfagy a remény.
Maradj velem, mert elveszek.
Hiányod megöl, eltemet.
Hát szeress úgy, mint senki mást.
Mint haldokló az álmodást,
ha érzi útja véget ér…
Adná lelkét a holnapér.
Szeress erősen, oly nagyon…
Tépd ki a szívemet! Hagyom.
Mert nélküled nem álmodok.
Ha nem szeretsz… én meghalok.
4 hozzászólás
De gyönyörű szép lett…! 🙂
Üdv
Zsázsa
Nagyon szép. KÖSZÖNÖM Kedvesem 🙂
Tökéletes alkotás!
Szeretném a hozzájáruásod kérni,hogy felhasználhassam egy házasságkötést megörökítő pici klippben.
Természetesen ajándékunk egy kópia,miután elkészült.
Nagyon tetszett a versed, főleg, mert egy büszke férfi írta!