Valahol belül
mind hitetlenek vagyunk.
Steriltiszták.
Nem könnyezünk,
nem nyáladzunk,
nem tapadunk
fagyos kőszoborhoz,
nem kenődünk szét
a kongó padozaton.
Ha Istent kérjük is,
magunkat buzdítjuk csak,
hogy higgyük a csodát.
Pedig Isten, ha van,
tudjuk, úgyis megsegít.
8 hozzászólás
Kedves Kati!
Teteszett nagyon,hogy nem hagysz ki semmilyen lehetöséget sem
az emberi próbálkozásokból…létezhet még ´más´is!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Végleges megismerés, mindentudás nincs, hisz a dolgok mindig előbb járnak, mint az emberi megismerés. Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Valóban, belül minden más, kifelé nem ugyanazt közvetítjük, mert néha megrémülnének a körülöttünk lévők.
Hogy ki miben hisz? Mindenki másban, de legfőképpen önmagunkban kell. Ha ez megtörténik, az Isten is elégedett lesz. Talán.
Örömmel olvastam újabb elgondolkodtató versedet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nemcsak mások, hanem mi is elcsodálkoznánk, ha a tudatalattink legmélyén kutakodnánk, hogy mi minden rejtőzik bennünk. Az igazi költő, ezt meg meri és meg is tudja tenni, hogy amit ott talál, "felszínre hozza", és ezzel segíti másokat is – és önmagát is -, hogy jobban megismerjék saját magukat meg a bennük leképződött világot.
Kedves Kati!
Sokszor magam is elcsodálkozom, mennyire kemény tud lenni az ember, ill. jómagam. Honnan az erő?
Ki tudja? Van egy szólás: "Az Isten annyi terhet rak ránk csak amennyit elbirunk" (tapasztalatom is ez, az erősre többet)
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Van másik mondás is, "Az isten azt próbálja meg, akit szeret". Dehát milyen szeretet az ilyen?
Örülök, hogy elolvastad, szeretettel: Kati
Kedves Kati !
A hit csodákra képes, nagyon tetszett a versed.
Szeretettel : Zsu
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati