Egyszer elgondolkoztam , biztos jó egy így ?
Megvan mindenem ? Hiányzik e valami ?
Talán ez lehet ?
Mért is van ez így ? Mért nincs az nekem ?
Hiányzik de nem tudom .
Tényleg kell nekem ?
Mért van bánat , harag , múló szép remény ?
Mért is vagyok én ? Hogy éljek de mért is ?
Vagy hogy szenvedjek ?
Vagy keressem a jót abba is amiben nincsen ?
Sok a kérdés túl sok , és túl kevés az élet ,
hogy mindent megálmodj
Hiányzik
Hiányzik a boldogság megtört életemből
Hiányzik a szenvedély a szívből
Hiányzik a békesség e züllött nagy világból
Véget értek a boldog szép napok
Hiányzik a régi életem
Hiányzik de nincs többé
Soha többé , vissza nem megyek
2 hozzászólás
Amikor a művész szenved, akkor néha az olvasó is. :)) Abszolút átélhető érzések, és komoly kérdések, de valahogy "leprózaiasult"-nak hat az egész, nem gondolod? Ha nincs időmérték, hangsúly, ritmus, se rímek, se egyéb eszközei a klasszikus verselésnek, szerintem a "modern" versbe is kell valami, ami verssé teszi. Amúgy lehet, hogy van benne, csak nekem nem jött át. Nem vagyok irodalmár, tehát az én véleményem nem mérvadó.
És bocsánat, nem azért írtam, hogy elbátortalanítsalak. De amúgy is, ki vagyok én? Senki mérvadó. Nem mindenki akar kritikákat kapni, valaki pl. csak azért tölt fel ide, hogy megossza a gondolatait, érzéseit. Úgyhogy elnézést, ha nem arra vártál, amit írtam.