Monoton dalt dúdolok,
Máskor, hallgatok,
Jobb lesznek nektek, úgy-amúgy,
Ha már, nem is hallotok.
Monoton dalt dúdolok,
Idő tiéd, és enyém,
Csókolódzom Ővele
(Ez egy költemény?)
Most fecskéket bámulok,
Búcsúzik a nyár,
Makacsul dúdolgatok,
Mert, szomorkodni kár.
Fecskék készülődnek most,
Hűvös hajnalok,
Bámulom csak röptüket,
Én itthon maradok.
Bús kertem alatt, most épp
térdig ér a sár.
Már az őszt kívánom én,
Tavaszért nem kár.
Monoton dalt dúdolok,
Idő csak legyint,
Tavasz, nyár, meg ősz és tél
Mindig csak megint…
Monoton dal
By túlparti
4 hozzászólás
Tisztelt túlparti!
A stílus a "régi" melankólia, irónia, humor.
Nagyon jól érti ezen hangulatokat megjeleníteni verseiben.
Közben gondolkodtam erről a monoton életről.
Viszont ez olyan, mint a Mikulás zsákja, hogy meg kell tölteni…..
Élmények, barátok, célok…. és mindig kiszedegetni őket amikor rossz ez a monoton hangulat.
Jó kis verset olvastam:)
Legyen szép a napja!
Tisztelettel: Alkonyi
Igaza lehet, kedves Alkonyi!
A kedvenc ajándékokat, szaloncukrokat ki kell böngészni a zsákból, ami meg nem ínyünkre való, maradjon csak ott!
Legyen szép napja Önnek is!
tisztelettel: túlparti, és, köszönöm
Szia túlparti!
Nekem nagyon tetszett ez a monoton dal, ha hiszed, ha nem. 🙂
"Tavasz, nyár, meg ősz és tél
Mindig csak megint…"
Én inkább attól tartok, hogy nem lesz mindig így, kettő közülük már lassan elmarad…
Jó volt olvasni, jólesett ez a monotonság…
Szeretettel,
Ida
Szia kedves Ida!
Asszem, az évszakokra vonatkozón, igazad lehet. Sajnos!
Mert, lassan nincs már tavast, meg ősz sem. Köszönhetjük magunknak…
szeretettel: túlparti