Amikor a kerítésen kívülről nézed a játszóteret:
Megannyi szín, megannyi forma,
Gyerekek játszanak, mindenki önfeledt.
A születésnapon íztelen a torta.
Hangos a dallam, mindenki énekel,
Szikra csillámlik, csillagszóró-szórta.
De nem jut el hozzám, akárhogy érdekel,
Bezárva magamba kaparok, döngetek.
Elfogy már a lég, mi az életre kell.
Az ajtóm elé idegrendszerem kősziklát görgetett.
A gyerekek játszanak, de én nem tudok,
Csak kívülről nézhetem a játszóteret.
2 hozzászólás
Kedves Ngaboru!
Csak most figyeltem fel írásodra!
Nagyon jó sikerült kifejezned a depresszíó egyes tüneteit!
"De nem jut el hozzám, akárhogy érdekel,
Bezárva magamba kaparok, döngetek.
Elfogy már a lég, mi az életre kell."
Nagyon jó elemzés!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy betértél hozzám. Örülök, hogy tetszik a vers.
Üdv,
Gábor