itt téblábolok a furcsaságok szigetén
ahol a magánynak is csak fél szeme van
azt is rám mereszti
ruhát nem hordok, rég lefoszlott rólam
mint ahogy lassan meglazul
a kötőszövetem is
bár Prospero lennék kívánom néha
miközben csontjaim zörögnek
vihart kavarnék s az orkán elsodorná
az összes ellenségemet
s ha idővel meg is bocsátanék nekik
amiért ellenem vétkeztek
szeretni őket sosem fogom
a megbántott
By szilkati
9 hozzászólás
Kedves Kati !
Bizony nem szerethetünk mindenkit, de a lehetőség adott…
Tetszett a versed.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy itt jártál. A szeretet nem akarat kérdése. Vagy kialakul, vagy nem. Aki megbánt, azt nagyon nehéz megszeretni.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Tetszett ez a szürreális kép!
Szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm Ica, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon öszinte írás!
Néha ki kell írnunk,ami
felgyülemlett!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Örülök sailor, hogy elolvastad. Az emberbe a harag is bele van programozva.
Szeretettel: Kati
vihart kavarnék s az orkán elsodorná
az összes ellenségemet"
Néha kikivánkoznak ilyen sorok!
Pedig… Valaki azt mondja: "Szeresd ellenségeidet is." 😊
Kedves Kati, emeld föl a fejed, különben nem látod a "csillagokat"…
Szeretettel: gleam
Kedves gleam, azok a csillagok, jobb lenne, ha bennünk lennének, akkor nem lenne ellenségeskedés a földön. Köszönöm, hogy elolvastad a verset.
Szeretettel: Kati