A foci közben, amikor rohan.
Ő is imádja, ha nézem.
Hagyom, hogy megigézzen.
Még se elég az, ameddig látom,
Csak az lenne mindhárom kívánságom,
Hogy Őt örökké lássam.
A végtelen lehetne ebben a társam.
Fut, szalad, piroslik orcája,
Jelzi minden porcikája,
Hogy világmegváltó hős. Fel a harcra!
Büszke leszek mindig kicsiny magzatomra.
Bármerre megy, s bármit tesz,
Ő mindig az én vérem lesz.
Mindentől-mindenkitől megvédem,
Kísérni fogja óvó tekintetem.
S ha társra nem lelek e kívánságban,
Majd hiszek a túlvilágban.
Onnan is követem Őt,
S ha nem megy, kérem a Teremtőt.
Tegye, amit én nem tehetek,
Amikor én már vele nem lehetek.
….
Ocsúdok, …zeng a terem hirtelen.
Fiam lábáról gól terem.
Ügyes vagy! Kiálltom.
Imádom!
2 hozzászólás
Ó! Óh… Ez nagyon szép! Remélem, egyszer majd nekem is lesz gyerekem, és ugyanígy nézhetem majd…. A rímek okosak, a szavak a helyükön vannak, gratulálok. Szívből jött, látszik rajta! 🙂
Szívet melenget…vagyis épp az én szívemet, aki ennyire szereti a Fiát, mint ahogy Te, mint ahogy én is..és ilyen verset ír, le a kalappal… nagy kalappal..
Kíváncsiságból néztem meg az első versedet.
Szeretettel: d.p.