Hajléktalanok VII.

Hajléktalanok VII.
A bakancs
***
Bakancs, a mai fiatalok divatos cipője
hosszú katonaéletünk lábra szabott énje,
a hegymászónak a legfontosabb kelléke:
De egy szegény didergő hajléktalan ember minden szemefénye.
***
Egy pár meleg bakancs az életet jelenti,
mert reggeltől estig talpon van ő benne,
a bőrtalpa, ha lehet, legyen egy-két centi:
Ha volna neki pénze, akkor az első üzletben ő is ilyent venne.
***
A pénzének azonban a legnagyobb része
elmegy az mindennap a kutya eledelére,
az fontosabb neki, mint a saját maga étke:
Ő már azt régen megszokta, hogy nincs neki mindennap ebédje.
***
Van, amikor az életben csoda is történik,
valaki őt is egy normális embernek veszi,
egy darabig barátságosan elbeszélget vele:
Akkor szánalmas, szegény mivoltát egy pillanatra félre is teszi.
***
Ez a csavargó életének a legszebb ajándéka,
pár pillanatra úgy érzi, ismét a társadalom tagja,
ő már azt megszokta, hogy mindenki lenézi:
Mert őt még az egykori legjobb barátja is már évek óta tagadja.
***
Most jön az életük legnehezebb szakassza,
mikor majdnem naponta kevesebben lesznek,
örülni kellene, akkor majd több jut valakinek:
Sokan közüllük egy fagyos éjszakán, reggelre más útra mennek.
***
Egy nap mégis a legnehezebb minden évben,
mikor a szeretet napján teljesen egyedül vagy,
nincs már sehol senki, ki ma megölelne téged
Ezen az áldott napon, az eddig annyira biztató reményed is elhagy.
***
Karácsony másnapján, mindig ugyanazt hallani
ujságok azt írják, az éjjel a fagy megölt egy embert,
a szíve fájdalmát akarta végre alkoholba fojtani:
De nem a csak fájdalma, a fagyos reggelre a szíve is megdermedt.
***
Mucsi Antal-Toni 2009 November25