A legmélyebb rémület egy talány,
fanyar szósszal tálalt szorongás,
atomokká való szertefoszlás
az örök tudat homályos mezőin át,
ajándék utazás színes vagonokban,
selyemfonalak mentén.
A tudattalanság valóban édes?
Nyilván!
Nyilvánvaló?
Nyilvánossá váló tudattalanság.
Nyilvánossággá törpülő valóság.
Sötét utcákon csordogáló,
langyos viaszból formált
lomha buszon utazik a rébusz:
ér annyit egy álom, amennyit az élet ér?
Talán.
Bizonytalan.
Bizony talány a legmélyebb rémület,
mint egy mesebéli tarka lány.
2 hozzászólás
Jó Napot kívánok😊
"A tudattalanság valóban édes?
Nyilván!
Nyilvánvaló?
Nyilvánossá váló tudattalanság.
Nyilvánossággá törpülő valóság."
Nos nekem ez amolyan önbecsapásos történet.
Természetesen én,mint laikus olvasom a sorokat.
Néha nagyon jó nem tudni ,csak sejteni,viszont a sejtés
szubjektív…
S van,hogy átveszi az álom a szerepét az életünkben segítve
hogy az objektív valóságot törpülőnek ábrázolja….
"Talán.
Bizonytalan.
Bizony talány a legmélyebb rémület,
mint egy mesebéli tarka lány."
A szavak, értelmek játéka ez.
Talán egyszer bizonyos lehet a talány😊
Nagyon jó írás kérem.
Üdvözlettel: Alkonyi
Jó napot, kedves!
Elemző, értelmező sorait mindig örömmel fogadom! 🙃