Mintha látnám az időt szállni
sóhajba zárt, megkövült
csendeken, s szótlanságok
közt' bíborló szavak hullnak
át a múltnak fövenyén. Hol
elárvult percek tűntek el,
tűntek a mélyek nincstelen
homályán lapuló némaságban.
Homályba vész már a mezsgyék
kanyargása, belepve szavait a
nyárnak, mit hullat a valóság
ábrándjaiban rejlő, néha oly
monoton susogás, mikor az
alkony közelít lombjain. S már
közelít szelíd akarásán az est is,
csillagok hunyorgó pilláin keresztül
megáll a perc, szinte megáll,
homályba veszve testtelen. És
sóhajába zár a fuvallat szenderült
álmain, mikor sírni lát az éj
késztető szelén barangolt
holdsugárt, messze követve
reményét, távolok parttalan,
sötétlő egén. És sóhajába zár
engem is az idő úttalan
merülésének szaván, mikor
pirkadván kél a hajnal árnyain,
bíborló neszek magányán, párák
felködlő vizén s harmatán köszön.
De feldereng lépte annak a
könnyező merengésnek is, mi
beleheli múltját, követve színlelt
valóságát, rohanva egyre tájain,
hol még néha zöldülő csendek
ülnek, s menekülnek a szántások
varjai. Károgván volt idők siratott
erdőit, mikor zörgő avarok hűs
szelén lengedezett a múlt,
minek már ellepte lépte reményét
a száradó levelek zörrenése,
mire talpam nehezült, nyomán
az ősznek.
7 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Hihetetlenül bele tudod élni magad az idöbe!
Nem csak ebbe az írásodban,szinte mindegyikben
megjelenik egy bizonyos módon,emlékek formájában,
fontossága miatt,szinte mindennek a forrása lesz Nálad
egy bizonyos módon…és tényleg az is.
Remekül ki tudod fejezni utalásokkal.
"Homályba vész már a mezsgyék
kanyargása, belepve szavait a
nyárnak, mit hullat a valóság
ábrándjaiban rejlő, néha oly
monoton susogás, mikor az
alkony közelít lombjain"
Ismétlem,remek sorok.A természeti képek a másik
tulajdonsága írásodnak,annak szeretete mindenhol
megmutatkozik
Kedves sailor!
Köszönöm szépen részletekbe menő elemzésed
s értékét szavaid kedvességének ami mindenkor
megörvendeztet engem.
Érzéseid oly' mélyek a költészethez, értve még az
én szerény képességeimet is mi szépséggel tölti
meg az érzéseimet mit formálsz bennemm
akaratlanul is jobbá, s érzékenyebbé téve.
Kívánok sok szépet és jót! S ihletteli perceket!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Szeretettel köszönve mindent!
Barátsággal : Zoli Kaposvárról
Kedves sailor!
Olvasgatom régebbi verseimet, s látom, hogy írtál ehhez is, s én
nem válaszoltam eddig Neked.
Hálás vagyok kedves törődésedért, azon szavaidért melyek
ösztönöznek benső érzelmi világom felé megélt utakon járni
mely a költészet mélyebb átéléséhez segíti tollam vonásait.
Értékelem a Benned lévő érzéseket, melyek Nálad a szívnek
kedves értelmét jeleníti meg mindenki felé, így irányomba is.
Nem is tudod mily sokat köszönhetek Neked, talán még egészen
én magam sem fogom fel!
Hálás szívvel fogadd e szavakat tőlem, értéket lelve mindenkor
kedvességedben, mely örömként hatja át szívem érzéseit feléd.
Szeretettel gondolunk Rátok innen Kaposvárról!
Elnézést kérek a késői válaszért!
Zoli
Szinte mindet lehetne idézni
Szinte mindet lehetne idézni.
Különösen tetszett a befejezés ahol:
"mikor zörgő avarok hűs
szelén lengedezett a múlt,
minek már ellepte lépte reményét"
egyszerüen csodaszép!
Gratulálok barátsággal.sailor
SZÉP ESTÉT!
Szia Zoli! 🙂
Ezt a versedet már akkor kinéztem, amikor felkerült, csak nem jutottam ide. Újra elolvastam, mert tartalma megfogott, alkottam is róla véleményt (fejben), most elmondom. Nem is lesz hosszú, mert leginkább a formára térek ki.
Szép ez a vers, de nem tud eléggé érvényesülni, mert túl tömör, emiatt tömény, nehéz emészteni. Véleményem szerint ennek a tördelés az oka. Ha másképp formáznád, egész más hatást érhetnél el vele, sokkal gördülékenyebben jönnének a gondolatok. Lehetne ezzel játszani (rövidebb, hosszabb sorok, gondolati tagolás), mert értékes vers, van üzenete. Nekem tetszik. 🙂
Az egybefüggő gondolatok kerülhetnének egy sorba, nagyon jó szabad vers születne ezzel a minimális változtatással.
Örülök, hogy írsz. 🙂
A legszebbeket kívánom neked és Gabikának is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm jöttödet s olvasásodat örülvén kedves
szavaidnak!
Külön köszönet kedves tanácsodért, nekem sem
nagyon nyerte el tetszésemet a tördeletlenség
több versemnél, én is töménynek találtam őket.
A mostani utolsó feltettet /verset/ már próbáltam
tördelni, meg elkülöníteni jobban ügyelve rá
követve segítségül kapott tanácsodat!
Bízunk benne Gabival, hogy a körülményekhez
képest jól vagy, bár a tanárok legtöbbjének nem
túl könnyű ezen időszak alatt.
Kívánunk sok erőt és kitartást a mindennapokhoz!
Vigyázzatok magatokra és egymásra felettébb nem
fáradva meg a napokat illetően!
Szeretettel üdvözlünk! Gabika és Zoli Kaposvárról 🙂
Ui:
Kívánok ihletteli perceket, s időt az íráshoz ha csak
egy keveset is, de próbálj, szép érzésű verseidre
szükség van! Persze tudom, hogy nem könnyű!