A nap elnyíló tűzvirág,
kondenzcsíkot húz át rajta
egy foltos szalamandra.
Az ég sima térfelén
fölfújt gumilabda
gurul, a hold.
A háló szakadt
felhőre varrt folt.
Lenn távcső mögött ember
szemez a csillagokkal.
Szólni nem mer,
éppen csak suttogja,
hogy heuréka.
Fenn és lenn
By szilkati
2 hozzászólás
Remek versedhez szeretettel gratulálok Kati!
Szét lehetne szedni több szálra…is de így is…
Szeretettel
Ica
Köszönöm Ica, hogy elolvastad. Kicsit tömörre sikeredett.
Szeretettel: Kati