Én hosszan elnézem a fénylő csendben
A szendergő estet, a horizont vonalát
Ahogy lenyugszik a Nap a vörös fényben
Csodálom az éjbevesző sugár koronát
És ránkpendül fáradtan a sötét éjszaka
Remegő fénytüzeket dobnak a csillagok
Színes fényálmokat nyújtanak felénk
Múló szerelemünk fájdalmas éjjelén
Mi elmerengünk a millió fény csillogásán
Az örök égbolt végtelen színterén
Ha kedvünk támad, egy kis kocsizásra
Száguldunk bolondul az ég tetején
Ott a hétcsillagos Göncölszekér
Pattog az ostor, dalol a részeg kocsis
Mi utazunk fátyolozott ablakok mögött
A Tejúton a semmibe menekülünk
2 hozzászólás
Prozában inkább…!!
szep vers!