annyira lelassult minden mostanában
hogy ha valaki meg akarná tolni
elég nagy erőfeszítést kéne tennie
azért vannak próbálkozások
nekifeszül a váll jobb láb hátul kitámaszt
vagy a bal tökmindegy illetve csak
az a lényeg hogyan tud nagyobb
erőt kifejteni a test mikor lassan
előregördülve meglökné amit lehetetlen
egyetlen jól irányzott lendülettel
beindítani ami beerodált márpedig
ha valamin akkor ezen annyi a reve
mint hetes út menti döglött macskában
a nyű mozog szaporodik tekeredik
lassan bomlasztják a napok míg eggyé
lesz a földdel a katicabogarak
elveszett hártyás szárnyaival
pókok kitépett lábaival
futrinkák eltaposott tetemeivel
amikor
szikkadt csend hintázik a fűszálak hegyén
senkit nem érdekel
ki tolja előrébb az időt
7 hozzászólás
Szia!
Jövök még elmélkedni, mert a szikkadt csend megfogott.
🙂
Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Rendben Szabolcs. Köszönöm!
Kedevs Edit!
"ami lehetetlen az kizárt"
Igen úgy tünik!
…de sokszor az élet éppen ezt kéri
számon tölünk…kérné…
Külömösen most a ´korona´idökben
Köszönöm, hogy olvastál! Néha elvesztem a reményt.
"szikkadt csend hintázik a fűszálak hegyén
senkit nem érdekel
ki tolja előrébb az időt"
nagyon igaz!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép tavaszi napokat kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
Kicsit szomorkás,de nagyon igaz vers kedves Edit!
Nagyon elgondolkodtató és nagyon igaz.
Szeretettel olvastalak Zsu