Takarja a festék,
arcomon a ráncot.
Jön a zene, tessék!
El-el lopott táncok
fogják a kezem …
Elengedném. Nem merem.
Viharvert kabátom
gombjai már égnek.
Torzult hangon válasz:
Neked szól az ének!
Mondd, hallod,
hogy mit érzek?
Ülök itt, a földön.
Gúzsba kötve hányom
magamból e verset.
Bélyegképet rányom
a jelenre.
Én meg itt remegve …
Haldokol-OM.
Angyalom!
Ez itt az én dalom.
2 hozzászólás
Kedves T.Morin!
Szerintem nagyon jól sikerült ez a versed is!
A legelején talán nem célszerű olyan igét választani, ami "a" betűre végződik, mert kicsit megtöri a ritmusát, a gördülékenységet.
Örülök, hogy olvashattalak!
Szeretettel: gleam
Köszönöm szépen a figyelmet és a kritikát is 🙂