Kilógok a sorból,
sosem álltam benne.
Vigyázzak a számra?
Ó, mily vicces lenne,
inkább kihagyom!
Hamis e nyugalom
és talmi a béke.
Fegyverfogás helyett
szex, szerelem kéne …
De nincsen.
Nem lelem kincsem
sehol.
A keresztfa alatt
a jó Isten kóborol
velem.
Hoppá, egy verem!
Láncra verve küzdök,
s a végén megverem,
vagy ki, vagy be,
vagy mit tudom …
Angyalom is halott,
helyettem a ravatalon
fekszik.
Nevetsz? Látom, tetszik.
De te állsz a sorban,
nem én.
Szárnyaim megkaptam,
s a világ tetején
játszom az eszem.
Szex, szerelem kéne,
vagy bor és kiverem
az ablakot …
Önámítás lenne,
csak magam vagyok
és félek.
Nem, inkább kefélek!
Cipőt, kabátot és
a mocskos padlót.
Kiálltál a sorból?
Mesélj még, milyen volt
az a régi béke!
Mikor embernek lenni
talán megérte …
6 hozzászólás
Szerintem remek, tartalmilag és formailag is. Fontos létkérdéseket érint.
Köszönöm! 🙂
Így igaz kedves Madár,remek lett.
Szeretettel Zsu
Köszönöm! 🙂
A dátumból ítélve, már egy éve tart ez az életérzés. jó helyzetkép.
Üdv: Kati
Tartalma és a formája is nagyon jó.
Szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Zsuzsa