Holland hazugság 22.

Amikor azonban befordultak a Petőfi Sándor utcába, az üdülőjük előtt egy külföldi autó parkolt. Egy barna Volkswagen, és ahogyan közeledtek, az NL rendszámot is ki lehetett venni rajta.
– Csak nem a hollandok vannak itt? – csodálkozott el Jani. Zsuzsa rögtön ideges lett.
– Á, ugyan, mit keresnének itt Anszék? Biztosan más hollandok is járnak Magyarországra – hurrogta le a férjét.
Az üdülő kapuján belépve, már semmi kétség nem maradt.
Az árnyékban ott üldögélt Ansz és Kész, Ilával. Amikor a hollandok meglátták őket, mosolyogva, kitárt karral siettek feléjük. Szapora üdvözlések között mindenki megkapta a maga ölelés adagját, aztán Kész egy hosszú monológba kezdett németül, amiből Ila csak azt fordította le, hogy mutassák meg nekik, hol van a szobájuk.
Jani is hegyezte a fülét, hogy kipróbálja mennyit ért már meg a német beszédből, és nagyon csalódott volt, hogy mindössze három szót értett az egészből.
Mindannyian Zsuzsa után tódultak, aztán mindenki megtorpant a szoba küszöbén, mert az olyan kicsi volt, hogy nem fértek el az ágyak által szabadon hagyott helyen.
Jutka átcsúszott a könyökök között, és az ágyak közti keskeny átjárón beoldalazva leült az egyik bevetetlen ágyra, hiszen az ágyneműt nem volt hová eltenni róla. Gabika követte, aztán Ila és Zsuzsa is letelepedett az egyik ágyra.
Ansz megfordult a küszöbön, és elsietett, Kész az ajtóban állva valamit Ansz után kiáltott.
Jani egyik lábáról a másikra állt. Ami eddig fenséges nyaralásnak tűnt, most a hollandok megjelenésével átváltozott kissé kínossá, szegényessé.
– Mondd meg a hollandoknak, hogy menjünk ki a kertbe, vagy a társalgóba, ide mi csak aludni jövünk! – szólt a sógornőjének, miután ő hiába próbálta németül összerakni ezt a mondatot.
– Jó, jó mindjárt, nem maradnak sokáig Anszék. Indulnak tovább hazafelé, csak behozzák, amiket a lányok kapnak ajándékba – válaszolta Ila.
Ezekre a szavakra Jani arca felderült, Zsuzsa összeszorította a fogát, és ha a szemével ölni tudott volna, Ila azon nyomban holtan esik össze.
Ansz már ott is állt egy hatalmas sporttáskával az ajtóban. Letette az egyik székre, elhúzta a cipzárt, és elkezdte kiszedegetni a táska tartalmát.
Az egyik ruhadarabot Jutkának dobta, a másikat Gabikának, akik egyre ragyogóbb arccal rakták kupacba maguk mellett az ágyon, amiket kaptak. Csupa divatos, nagylányoknak való holmi volt, minden a legfrissebb nyugati divat szerint, amiről Magyarországon csak álmodozni lehetett. Még soha nem láttak senkin, de még kirakatban sem, igazi, talpallós lasztexnadrágot, steppelt, műszálas, cipzáras dzsekit, mohair pulóvert, garbó pulóvert, lasztex fürdőruhát, és most itt volt minden az ölükben, és az övék volt. Kaptak még csíkos- és sötétkék, bordás pulóvereket is, Ila azt mondta rá, hogy tengerész pulóver.
A lányok nagy lelkesedéssel összepuszilgatták Anszt, kissé elfogódottan Készt is megpuszilták.
Mindjárt fel is próbálták az összes ruhát, amit kaptak. A felnőttek kiültek a kertbe, ők pedig boldogan masíroztak eléjük bemutatni saját magukon a holmikat. Még az sem szegte a kedvüket, hogy majd megsültek a nyári melegben, az őszi-téli ruhákban. Legszívesebben le sem vetették volna őket.
Amikor véget ért a divatbemutató Ansz és Kész búcsút vettek a családtól. Jani németül köszönt el tőlük, amire Kész felvonta a szemöldökét, és barátságosan hátba veregette. Zsuzsa félrevonta Ilát, és haragosan sziszegte:
– Ezt miért csináltad?
Ila adta az ártatlant:
– Nem tudom, miről beszélsz! – azzal Anszék után sietett, akik kivitték őt a földvári vasútállomásra, ahonnan visszavonatozott Pestre. A hollandok pedig Ausztria felé vették az irányt.
Jutka és Gabika délután már felavatták az új fürdőruháikat a Balatonban, Zsuzsa savanyú arccal nézte őket. Janinak is feltűnt a felesége rossz kedve:
– Most mi a fene bajod van? – érdeklődött.
– Cipelhetjük vonaton vissza ezt a sok ruhát, bele sem férnek a bőröndökbe! Minek kellett ide hozni ezeket? Pesten is hagyhatták volna a hollandok! – morgott haragosan.
– Majd hozzák a lányok! – oldotta meg Jani a kérdést.
Aztán Gabika új ruhái – a Balatonban felavatott fürdőruhán kívül – mégiscsak Zsuzsa bőröndjébe kerültek, és többé nem látta őket senki sem.
Ila mesterterve csak részben sikerült, mert Jutka le nem vette a szemét az új holmijairól, és mint a sárkány úgy őrizte őket. Egy hűvösebb estén felvette az új nadrágot és a dzsekit, és nagyot esett bennük odakinn, a sima kerti úton. Nem lett semminek semmi baja, csak piszkosak lettek, ki kellett otthon mosni őket, már nem voltak újak.
Ősztől Jani beiratkozott egy német nyelvtanfolyamra, mert az otthoni, egyedül tanulás kevésnek bizonyult ahhoz, hogy beszéljen a hollandokkal.

Folyt. Köv.