Tehát emitt csüng és lobong a zászló,
arcán az Út, ember, Platón, Hitler,
kemény a rúd, a kéz is. Időtálló.
"Előtte állj vigyázzba. Most! Ki mer?"
Az észt legyezgető ólélek-háló.
Erős az én karom. Tartom. Így kell?
Igen, volt ferde, ráütöttem. Már jó.
(Emelve rád akár fegyver. Ki nyer?)
Berakva az atomba és kozmoszba.
Van ellenoldal-érinti átló?…
Másik Felét a Lény, no megpokolta.
E zászló is szépen vigyorg, ám… Ó!
Csak egy zászló van, festve rá arcodra,
de él-e még, s közöttünk a gyártó?