Önboncolgatás

A természetszerűleg fennálló érdekellentétek igen érdekes témakör. Egyre inkább azt érzem, hogy belső összeütközéseimet – mivel eltüntetni nem tudom -, ezzel próbálkozni sem érdemes. A józanész felszólalása ez, nem keserű lemondás. Miről is mondanék le? Egy ténylegesen lehetetlen ügy megoldásáról azáltal, hogy a probléma forrását eltüntetem. De nem csak ilyen drasztikusnak látszó, s végleges eszközökkel élhetek. Inkább folyamatos felügyelet és kezelés-sorozat mellett/alatt kell(ene) stabilizálni helyzetem, hogy a nagyobb ész vagy érzelem fellángolások ne okozzanak maradandó sérüléseket. Az égési hegekkel még együtt lehet élni, azonban a szükségszerű takargatás felettébb kényelmetlen cselekvési minták rögzülését eredményezné.
Folytonos harc zajlik bennem. Több frontos küzdelem. Mélabús realizmusom viaskodik ösztönös optimizmusommal. És ott van még az elme művészi máztól csöpögő tétova része, mely sokszor elbukik, viszont ugyanannyiszor talpra áll. Idealizmusomról még nem is szóltam – alapelve az egyensúly. Hitem sem maradhat ki a "buliból”, mindig megtalál. Van még jó pár szövetségesem: civil szemlélő, higgadt elemző, szenvedélyes forradalmár, félénk kisgyerek – aki mit sem ért az egészből, s szüntelen alliterációkat gyártana.
Nos, ezzel a hatalmas, káosznak tűnő forgataggal még nem is lenne gond. Előbb-utóbb helyrerakom mind, s ha mégsem, legalább tervezgetek, áltatom magam a rend megteremtésével. „Átlátom az egészet”- bólogatások közepette kicsit megnyugszom. A pókerarc nagy áldás, ha nem átverésre használják (no, igen, akkor is, de most maradjunk a morális nézőpontnál). Valamennyi plusz idő igazán odaítélhető lenne az álca mögötti rendrakásra. Csupán a külső egyensúlyra való törekvés érdekében Rendezném belső vonalaimat, meglátásaimat közérthetővé csiszolnám. Mondhatnánk, hogy "Ez járjon mindenkinek!" Ám, legyen. De most hadd foglalkozzam magammal, s biztassak erre másokat is. Szóval, még a feleslegesnek tartott "Hajh, ha nekem pókerarcom lenne!"- típusú eszmefuttatások is elvezethetnek – közvetett módon – valamiféle mentális fejlődéshez.
Én ebben hiszek. Van, aki az esti kávézásban.