Kalandra fel! Bobó a tengeren 2. rész

2. kaland: Hajó a láthatáron!

Kicsit unalmas volt az árbockosárban üldögélni és bámulni, egyre csak lesni a tengert. Sirályok kisérték egy darabig a hajót, aztán eltűntek. Szerencsére a fedélzeten lévők pakolás közben dalra fakadtak, ami egy darabig elszórakoztatott.

Kalóznak lenni de jó,
messzire visz a hajó,
kincsek és kalandok,
csaták és nagy harcok,
ez mind-mind vár reánk,
megyünk és rabolunk,
sok aranyat hozunk,
dalolunk, táncolunk,
aztán megosztozunk.
Hollári, hollári hó!
mert:
kalóznak lenni jó!

Miután abbahagyták a nótázást, ismét a távcsővel pásztáztam a tengert. A kapitány a parancsnoki hídról figyelte a legénységet, időnkét rájuk förmedt:
– A kezetek járjon, ne a szátok! – azzal beleharapott egy jókora csülökbe, a szája szélén csorgott a zsír.

A hajó szántotta a vizet, én pedig mi tagadás, kicsit elbóbiskoltam. Aztán egyszer csak ordítozás riasztott fel. A két nyughatatlan hajósinas, Hipszi és Hopszi civakodott.
– Mondtam már, hogy ne ide gyere! Itt én takarítok! – kiabálta Hipszi.
– Jó! De én meg itt láttam kiömlött trutyit, amit gondoltam felmosok, mert te, te aztán még mindig nem törölted fel! – replikázott Hopszi.
Már épp rájuk akartam kiáltani, amikor megpillantottam egy sötét foltot a tengeren. Jobban megnéztem, hát nem volt más, mint egy hajó. Izgatott lettem. Most jövök én!

– Hajó! Hajó a láthatáron! – rikácsoltam olyan hangosan, ahogy csak a csőrömön kifért.
A legénység azonnal fel s alá rohangált, mindenki fegyvert ragadott. „Jesszusom! Mi lesz itt?”- morfondíroztam.
– Csetepatéra felkészülni! – ordította Alvarez de Cupák kapitány.
Megkapta a választ a kérdésemre.
– Ágyúkat a cél felé! – halottam az első tiszt hangját.

Jaj! Itt majd ágyúznak is! Ennek a fele sem tréfa! Cikáztak a gondolatok a fejemben, hogy mit is tegyek? Hirtelen lereppentem a fedélzetre, onnan lesurrantam a hajógyomrába. Na, itt talán átvészelem ezt az összecsapást. Be kell vallanom, nem vagyok egy hősalkat. Fegyverem pedig sosem volt, bánni sem tudnék vele. Az én fegyverem a szám, azaz a csőröm. Lyukat beszélek bárki hasába, de hadakozni, azt nem. No, persze a csőrömmel tudok jó nagyokat is odasózni, de ez, egy puska ellen az semmit sem ér. Féltettem a tollam, bár, erre nem vagyok büszke.

Lapítottam, moccan is alig mertem. Ekkor valaki nagyot tüsszentett. Megrémültem. Rajtam kívül van itt még valaki?