Örökéhes mélyek, tüzes karikák,
végtelen homályban oly sok áldozat!
Van, ki csak fenyeget, más büszkén zihál,
vagy papírból készít gyönge szárnyakat.
Öklöt ráz a bohóc, hamar meggyullad,
elcsábítja kígyó, s kitépi nyelvét.
Felkészült a bölcs, hisz mindjárt indulhat,
csak okos mértékkel tárja föl lelkét.
Nem vonzza kapzsiság, bosszút sem fogad,
józan ésszel várja a bolond veszélyt.
Nem fűti indulat, nem beszél sokat,
jó szívvel kívánja adni a reményt.
Ki gyakran állt fényben, rab a sötétben,
magasba röpít, majd kidob a hinta.
Nyulakat tép szét a farkas a réten,
csak a kegyetlenség hatalma titka.
Mérges még a bohóc, jutalmat akar,
ingyen zsákmányt óhajt két szép szeméért.
Csúf beszéde gyenge, lusta lényt takar,
tartaná a markát néhány cselédért.
Jól vigyáz a bátor, nem nyúl mocsokba,
szelíd türelme a legjobb bűvésztrükk.
Célra tör, figyelmes, sosem goromba,
pártatlanul, csendben, méltósággal küzd.
8 hozzászólás
Szia Tamás! Remek meglátások! Az utolsó versszak különösen jól sikerült:
Jól vigyáz a bátor, nem nyúl mocsokba,
szelíd türelme a legjobb bűvésztrükk.
Célra tör, figyelmes, sosem goromba,
pártatlanul, csendben, méltósággal küzd.
Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Nagyon szépen köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Megtiszteltél a véleményeddel.
Üdv. : Tamás.
Kedves Tamás!
Nekem is az utolsó versszak a legjobb, de kellenek hozzá az előtte lévők. Köszönöm az élményt! Igazán tetszik a versed!
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Köszönöm szépen. Igen, az utolsó versszak egyfajta összegzés.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv. : Tamás.
Kedves Tamás!
Soraidban nem leltem hitetlenséget, tiszta tartalom, semmi trükk. Minden egyes napon mi döntjük el, hogy hogyan akarunk élni.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm, Szabolcs.
Így gondolom én, mindenki maga dönti el, miként, milyen jellemmel szeretne élni és ez a legjobb lehetőségünk az életben. Természetesen óriási felelősség is egyben.
Üdv. : Tamás.
Szia Tamás! 🙂
"Ki gyakran állt fényben, rab a sötétben,
magasba röpít, majd kidob a hinta." – ez nagyon igaz, ha valaki nem jó helyen kezeli a fényeket. Könnyen el lehet szédülni, és olyankor legtöbb ember vakmerővé válik. Óvatosan kell kezelni, mindig a talaj közelében maradni, hogy ne okozzon maradandó sérülést a zuhanás. Én is a bölcs elrugaszkodás híve vagyok.
Tetszik a versed mondanivalója, a záró szakasszal nagyon tudok azonosulni, különös teintettel az utolsó két sorra. 🙂
Régóta olvaslak, így azt is látom, hogy milyen sokat fejlődtél. Hozzáállásodat külön díjazom, mert fejlődni csak úgy lehet, ha valóban akarjuk.
A forma: pontosan hoztad a 11-es szótagszámokat, tartottad a keresztrímes szerkezetet. A rímeken mindig lehet csiszolni, pl. elkerülni a ragrímeket.
A "csak kegyetlenség a hatalma titka." sorban változtatnék a szórenden (csak a kegyetlenség hatalma titka).
Gratulálok a versedhez! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy időt és energiát szántál rám és megajándékoztál egy ilyen részletes elemzéssel.
Valóban szeretnék megütni egy bizonyos színvonalat és ha ez nem megy, inkább nem írok semmit. Azt szeretném, hogy aki olvassa, annak kellemes élmény legyen és számomra se legyen kínos, ha esetleg 5-10 év múlva visszaolvasom a mostani írásaimat. A régebbiek közül van egy pár, amire már nem vagyok büszke, mert kissé ügyetlennek és gyerekesnek érzem őket. A gondolatok terén is megfontoltabb vagyok, már nem mindig engedek az ifjúkori hévnek, így közel 40 évesen. Szóval örülök, hogy tetszett. Az ominózus soron én is gondolkodtam, hogy lenne a legjobb, de még elképzelhető, hogy módosítok rajta. Még egyszer köszönöm szépen a figyelmed.
Üdv. :Tamás