Itt hagytál, mint sárgult levél a fát,
most itt emlékezem rád jó mamám.
Pillám öntözte, sós könnyem mosta
kereszted, mit megrágott a rozsda.
Elmesélem, mi történt azóta…
Minap a szőlőt egy szalakóta
megdézsmálta, te is úgy szeretted,
olykor ettél is, ha megtehetted…
Itt hagytál, mint sárgult levél a fát,
de nemsokára megyek jó mamám.
Kuvikom még nem jött meg, várj reám,
addig is sokat gondolok reád…
6 hozzászólás
De szép! Úgy sajnálom, hogy szegény mamádnak mennie kellett.
Nyugodjon békében! Méltó megemlékezést alkottál.
Üdv. : Tamás.
Kedves Tamás!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál, kedves szavaidat, gondolataidat.
Örülök az elismerésnek.
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséget.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Suzanne, szerintem is szép a versed. De ne menj te is nemsokára, maradj itt és alkoss, írj. Minél többet, minél jobbakat. Barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál, kedves szavaidat, gondolataidat.
Örülök az elismerésnek, köszönöm a jókívánságokat.
Még nem tervezem, hogy megyek, úgy gondolom, még van feladatom itt e Földön, de sajnos az idő rohan sebesen és ki tudja még mi minden történhet. Persze remélem, hogy semmi 🙂
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséget.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Szia!
Szép megemlékezést írtál. Sajnos a szeretteink elvesztése, sokszor nehezen fedolgozható. Ez a vers is segít a gyászban, az emlékezésben neked. szeretettel: hundido
Kedves Hundido!
Köszönöm szépen kedves szavaid:
Zsuzsa