Én hiszem a hitem!
Őszintén és igen.
S te hiszed hitedet.
"Ő nemcsak hiteget."
Ő hiszi a hitét.
Mint tett az igét.
Ki hite a való?
Az igaz és a jó?
Istene a minek
létezi a minket?
Kinek az erénye
nem jut más bűnére?
Kinek a világa
zár engem magába?
Gyújtsál egy nagy tüzet!
Mindenkik rávessék,
mindenkik rávetik
tévedés-hitüket.
Árasztok Nagy Vizet,
fulladjon beléje,
fulladnak beléje
a hazugság-hitek.
Keressük az igazit.
Eszünk eligazít.
Keressük valódit,
mi sosem halódik.
Akarjuk Egyetlent.
Nem lehet él-etlen!
Azután rálelünk.
Tán itt ül közöttünk.
Igen, rábukkanunk,
és ha kell, meghalunk.
Hozzája simulunk
s indul új utunk.
Ő a jó biztosan.
Csakugyan, valóban.
Éheztet-megetet.
Élesztget-eltemet.
Feldob a magasba
és elkap zuhanva.
Felrak a hegycsúcsra.
Onnan le…. ugorva?
Vérünket folyatja.
"Mert így szól az Atya!"
Amit kell, azt teszi,
nem, nem kell kérdezni.
Higgy benne, higgy benne,
legyél az istene.
1 hozzászólás
Kedves madár!
Elgondolkodtató és különleges versed
szeretettel olvastam.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa