Nézd, már mennyire megőszült az idő…
hajdan fiatal volt, álmokkal teli,
vétett hibát is, de tanult belőle,
útja volt rögös, s sima, örömteli.
Megélt minden egyes pillanatot,
ismerte múltját, mi jön még idegen,
bölcs fején minden nap eggyel több ránc ült,
békés célja nem hagyta őt hidegen.
Idő csak ment, sietett, futott, rohant,
már botját fogva szemüveget viselt,
vajon van még szeretet körülötte,
vagy tán magányosan terheket cipel?
5 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Szép hasonlat az idöröl,
de ugyanugy az emberre is illene!
"
Idő csak ment, sietett, futott, rohant,
már botját fogva szemüveget viselt,
vajon van még szeretet körülötte,
vagy tán magányosan terheket cipel?"
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy teszett ez a versem is.
Köszönöm az idézést is.
Kellemes és szép adventi napokat kivánok, jó egészséggel.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen. Igen, valóban "emberre is illene"
Tisztelettel: Zsuzsa
Kedves Suzanne, igazad van, az idő is őszül, öregszik. Szép a versvégi kérdésfeltevésed. Bár tudnánk rá a választ. Barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Igen jó lenne, de sajnos nem tudjuk a választ.
Tisztelettel:
Zsuzsa