Egy régi kép

Egy régi kép akadt a kezembe,
elmerengett rajta tekintetem.
Hó takarta a didergő földet,
semmi se mozdult, szó se tört csöndet.

Édesen aludt a békés világ,
itt- ott kikandikált a hóvirág.
Ahogy nézem gyöngéden e tájat,
vágyó lelkemet szélesre tártam.

Lurkók szánkóztak vígan a lejtőn,
melegség élt bennük, s a delelőn.
Fentről ahogy gyémánt por susogott,
remegő szívem is megnyugodott.