Csúf tükör! Hazug vagy és céda!
Bensőm még ifjú, s mi visszanéz vén ma.
De ez hazugság, nyilvánvaló kamu!
Át akarsz verni! Hűtlen vagy és hazug!
Az évek során elkapattál,
Flegma lettél velem.
Hogy bohó külsőm elapadt már,
Nem hiszem el neked!
Persze, hogyne! Megvénültem…
Ezt annak mondd, ki vak is!
Ifjú vagyok, s elmém üde!
Mit nekem mutatsz, hamis!
Oké, érzem. Fáj mindenem,
S erőm gyakran elhágy…
Dehát gyerünk! Hozz így nekem
Egy ifjút, kinek nincs: "fáj"!
Ám, lehet, hogy csak hajtom,
Lehet, hogy csak üldözöm…
De hiszem, hogy elkapom,
S majd tükrömben is üdvözlöm!
2 hozzászólás
Jó kis vers ez, nagyon át tudom érezni a témát.
Örömmel olvastam.
Üdv.: Tamás
Remek versedet szeretettel, átérezve,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok.
További szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa