Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe,
rátelepedve megannyi porszemcse.
Apró percenések,
léleksercenések elegye az egész.
Merész álmokba veszel,
úgy vesz el lélegzetedből
mindig egy kicsit az idő.
Kinő az életvágy szívedből.
Már csak fakó színekből
áll össze világod.
Így várod a teliholdat,
hogy vele halványulhass
a hajnal peremén.
Hogy aztán a Nappal éledj
egy új élet kezdetén.
14 hozzászólás
Kedves Ginko!
Sikerült visszadnod az elmúlás érzését.
Ezt a részt idéztem,mert nagyon hüen tükrözi
és rámutat a halandóságra:
"
Merész álmokba veszel,
úgy vesz el lélegzetedből
mindig egy kicsit az idő.
Kinő az életvágy szívedből."
A befejezés reményre hangolt!
Gratulálok!
Üd:sailor
Szép estét!
Kedves sailor,
Köszön szépen, hogy olvastál és annak külön örülök, hogy ilyen érzékletesnek találod a versem. ☺️
Üdv: Ginko
Szia Ginko!
Az élet pillanatokból áll össze. Különleges benne, hogy egyénenként változik, kinek mennyi jut ezekből a percenésekből.
Rövid versedbe beletettél egy egész emberéletet – születéstől az elmúlásig, metamorfózissal. Amíg nem hallgattam meg a zenét, csendes elmélkedésnek érzékeltem, ám a zaklatott futamok más megvilágításba helyezték.
Valószínűleg nem véletlenül mellékelted a videót, így cseng le benned, vagy erre a zenére szólaltak meg gondolataid.
Az éelt- vagy sorsvonaltól emelkedsz az álmok felé, aztán a negyedik résznél éles váltás következik, ez gyomorszorító zuhanás. Eltűnődtem, hogy nem kellene-e elé egy szakasz, de ahogy ízlelgettem, arra jutottam, hogy éppen ez a hirtelen átfordulás adja versed erejét.
Valószínűleg lehetne csiszolgatni rajta, ám a hangulat átjön, megérint és gondolkodtat.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kankalin
Szia Ginko!
Az élet pillanatokból áll össze. Különleges benne, hogy egyénenként változik, kinek mennyi jut ezekből a percenésekből.
Rövid versedbe beletettél egy egész emberéletet – születéstől az elmúlásig, metamorfózissal. Amíg nem hallgattam meg a zenét, csendes elmélkedésnek érzékeltem, ám a zaklatott futamok más megvilágításba helyezték.
Valószínűleg nem véletlenül mellékelted a videót, így cseng le benned, vagy erre a zenére szólaltak meg gondolataid.
Az élet- vagy sorsvonaltól emelkedsz az álmok felé, aztán a negyedik résznél éles váltás következik, ez gyomorszorító zuhanás. Eltűnődtem, hogy nem kellene-e elé egy szakasz a lassúbb átmenet miatt, de ahogy ízlelgettem, arra jutottam, hogy éppen ez a hirtelen átfordulás adja versed erejét.
Valószínűleg lehetne csiszolgatni rajta, ám a hangulat átjön, megérint és gondolkodtat.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
Mindenek előtt köszönöm, hogy olvastál és így, néhány nap elteltével, újraolvasva a versem, valóban ráférne még némi csiszolgatás. Időnként azért megmutatkozik számomra, hogy igenis jót tesz a verseknek ha érnek még kicsit, csak nehéz ezt számomra betartani, mert ha elkap a lendület és a lelkesedés, és az adott pillanatban jónak érzem az irományom, akkor azonnal publikálni akarok. Szóval tudom, ez nem mindig jó, viszont nagyon örülök, hogy még így is hangulatokat, gondolatokat keltettek benned soraim. 😊
A zene – amit linkeltem, egyébként egy teljes album volt, ez csak az első szám – ezúttal, ha jól emlékszem akkor jött, amikor már írtam és ráerősített. Gyakran szól zene, amikor írogatok, főként Sakamoto Ryuichi zenéi, rengeteget segít és konkrétan rokonléleknek érzem őt, minden értelemben (persze már amennyire ezt ennyire közvetett módon meg lehet állapítani). Szóval valahogy így. 😊
Még egyszer nagyon köszönöm a figyelmedet.
Szeretettel: Ginko
Szia Kankalin,
Köszönöm szépen, hogy olvastál és bőven lenne rajta mit csiszolni, ez való igaz, főleg, hogy most néhány nap elteltével újraolvasom. Időről-időre rádöbbenek, hogy jó tesz a verseknek, ha érnek egy kicsit, de ezt nem mindig könnyű betartanom, főleg, ha visz a lendület és a lelkesedés. Viszont nagyon örülök, hogy így is hatással volt rád. 😊
A zene (ami egyébként egy komplett album, csak az első számot linkeltem be) ezúttal azt hiszem most akkor jött, amikor már elkezdtem írni és talán ráerősített. Egyébként nem minden esetben, de elég gyakran szól zene, amikor irkálgatok. És döntő többségben Sakamoto Ryuichi zenéit hallgatom, rengeteget segít és ráadásul rokonléleknek érzem őt minden értelemben (már amennyire így közvetetten meg lehet azt ítélni). Szóval valahogy így. 😊
Szeretettel: Ginko
Szia Ginko! Nekem nagyon átjött, a "lélleksercenések" kivételével. Nem bírom a "lelkizést". Annyira lejáratták már. DE a vers ettől függetlenül klassz! Üdv: én
Szia Bödön,
Köszönöm szépen, hogy olvastál és örülök, ha tetszett a versem, viszont a "lelkizést" nem biztos, hogy értem itt, ebben a kontextusban. Mármint, esetleg arra gondolsz, hogy nagyon elcsépelt egy versben a lelket megemlíteni, mint olyat? Nem kötözködésnek szánom, tényleg érdekel, hogyan látod.
Üdv: Ginko
Szia Ginko! Igen, így értettem. Elcsépelt. Persze van egy csomó szó-összetétel, ahol megkerülhetetlen. Költők írók műveiben is megjelenik. Nekem azonban – hangsúlyozom – nagyon egyéni és szubjektív vélemény, borsózik a hátam, ha hallom, vagy olvasom a szépnek, költőinek szánt újabb és újabb kreációkat. De, hangsúlyozom, ez az én egyéni hülyeségem. Lehet, sőt biztos, hogy ha ezer ember elolvasná és hozzászólna, egy sem kifogásolná a "léleksercenést". Nekik higgy inkább, ne nekem! Nem is értek hozzá, hiszen csak egy műkedvelő vagyok. A vers, mindentől függetlenül tényleg klassz! Üdv: én
Szia Bödön,
Szerintem mindenkinek vannak egyéni preferenciái, úgyhogy egyáltalán nem találom furcsának. Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataid. 😊
Üdv: Ginko
Kedves Ginko!
Versedben különösen a füzérrímek tetszenek. Két derűs, felszabadító erejű vers után olvasva ez most egy testesebb, komolyabb hangvételű gondolatsor. De ugyanolyan jóleső olvasásélményt nyújtott.
Laca 🙂⚘️
Kedves Laca,
Nagyon köszönöm, hogy időt szántál a versemre és örülök, ha jóleső olvasmányélményt adott.
Üdvözlettel: Ginko
Szia!
Tetszenek a képek, amiket használsz. Jók a sorközi rímek is. Üdítő a stílusod.
Üdv,
Gábor
Köszönöm szépen, Gábor. 😊
Üdv: Ginko🌺