A régi kertben régi lábnyomokon
jár velem a múltnak minden emléke,
ábrándozva szélfújta, tűnt lombokon,
ahol nyugalmán él bennem a béke.
Követi léptem hűvös neszek árnya,
semmibe hullva a múló pillanat,
csendességbe simulva szótlansága
szirmain. S látom az időt, hogy halad
most, mint keresgéli szívem vágyait
botladozón a harmatos kert füvén,
voltjaim szépséges szavain, szelí-
den elmerengve sárga rigók füttyén.
Így vonul e kert lépésein a múlt,
elevenülve, mi a mán elémhullt.
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Csodaszép érzésekkel díszített írás!"
"A régi kertben régi lábnyomokon
jár velem a múltnak minden emléke, "
…olyan láthatóan érzékelteted emlékeidet,
szinte ´láthatóak´azok a lábnyomok!
"ábrándozva szélfújta, tűnt lombokon,
ahol nyugalmán él bennem a béke. "
…olyan szép hasonlat,hogy idéznem kellett.
folyt
" S látom az időt, hogy halad
most, mint keresgéli szívem vágyait
botladozón a harmatos kert füvén, "
Költöi képek!
Hasonlataid tele gazdag gondolatokkal…
ismétlem itt is,annyira láthatóan kifejezettek.
Tulajdonképpen kellene az egészet idézni!
Kár lenne kihagyni bármit is!
folyt
"Így vonul e kert lépésein a múlt,
elevenülve, mi a mán elémhullt."
A befejezés is nagyszerüen zár!
Gratulálok csoda jó írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép estét!
Ui írj sokat!