Fekete üszök a belem.
Agyamat acélos pöröllyel verem,
titkokat gyilkoló feketeállomány.
Hiába izzadok, mint retkes gennyszivárgás.
Húggyal kevert aszfalt a halál: A tarvágás
végül mindenkit megvár.
Tartózkodtam az állásfoglalástól,
de a penge alvadt vért kívánt.
Rohad az emberek arca.
Rohad az állatok szíve.
Rohad a naprendszer gerince.
Morzsoljon el egy sziklatömb cafatokká.
Akkor iszapot kenek pofámra,
véres hamuval kevert szart.
Nem vagyok más mint amit elpusztítani vágyom.
Amit akarok, nem én akarom.
Amit akarok, nem akarom.
Amit akarok, nem akar engem.
Amit akarok, nincs.
Csak elpusztulni.