azt hiszem hogy jól vagyok
legalábbis ezt próbálom sulykolni
magamnak ott belül mégis ott ül
a bizonytalanság ami az egyik legádázabb
tomboló romboló hatás
apró darabokat farigcsál az alig épített falatnyi önbizalmamból
szétszórja a sámli körül ahol csücsülök ott legbelül
ezüstszínű fémforgácsban lenni lesújtó
nem ékszercsillogású a fénye hanem rideg
a merev hullámok sértenek
bokámon véres csíkok mutatják
a mozdulatlanság mennyire biztonságos
nem bírom ezt mégsem mindig tettem-vettem
vagy legalább írtam de minek ez ?- kérdezem
csupa limlom vesz körül megbarnult emlékek
sárgás nedves almon a sarokban álmaim alszanak
6 hozzászólás
Szia Edit!
A címet:"megrekedve",mesteri utalásokkal sijerült
kifejezned!
" a bizonytalanság
apró darabokat farigcsál az alig épített falatnyi önbizalmamból"
Nagyin jól eltalát hasonlat!
" a mozdulatlanság mennyire biztonságos"
ez is remek gondolat!
"megbarnult emlékek
sárgás nedves almon a sarokban álmaim alszanak"
Ígatán jó befejezés,utalás a "megrekedésre"1
Elismeréssel gratulálok:sailor
Szep napot!
Köszönöm Sailor!
Elgondolkodtató, kitűnő versedhez szeretettel,
elismeréssel gratulálok!
Zsuzsa
Köszönöm Zsu!
Szia, Editke!
Jó kis vers ez. Hányszor kuporgunk azon a "belső" sámlinkon, azt hisszük, hogy megrekedtünk. Pedig lehet, hogy csak fáradtság, pihenni kéne!
Szeretettel: Kati
Igen, Kati igazad lehet.
❤