[Csillaglesen]
Titkokkal teli
az este,
pajkosan pislognak
a csillagok,
a hold
legszebb mosolyát
előkereste,
a millió aranyszegecs
körülötte ragyog,
s én várom a Csodát
türelmesen,
mindjárt érkezik –
csillaglesen.
[Hajnali hangolat]
Kíváncsi fény lopózik
a függönyön át,
végigpásztázza
szobánk falát,
majd
megpihen arcodon –
nem keltelek még,
hagyom,
hogy a lassan tűnő
éjszakáé legyél.
Kint
ébredeznek
a cserfes madarak,
trillájukkal
új szólamot játszanak,
s én átadom magam
ennek a meghitt csendnek,
már nem kereslek –
megtaláltál,
megtaláltalak.
[Telhetetlen]
Melankólia
telepedik rám,
pedig nem akarom.
Alattomosan veszi birtokba
tudatom,
gyomromba fészkeli magát
a félelem:
talán nem is vagy igaz,
csak álmodtalak
és nem voltál velem,
képzelek
minden meghitt percet,
belém reszket
a kétségbeesés –
hiányzol,
már bármennyi ölelés kevés,
az önfeledt napok
pillanatoknak tűnnek,
telhetetlenné teszel…
és akkor jössz,
megcáfolsz hitetlenségemben:
nagyon hiányoztam,
telhetetlenné teszlek,
s belénk reszket,
ahogy
lecsókolod rólam a kétségeket,
a melankóliát…
nem álomkép ez –
valóság,
és együtt hisszük tovább
hihetetlen mesénket.
Képek – Pinterest (saját szerkesztés)
6 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Csodaszép a trilogíád!
Különösen tetszett az elsönél:
"pajkosan pislognak
a csollagok"
A másodiknál:
"Kíváncsi fény lopózik
a függönyön át,"
A harmadiknál,fájóan:
"gyomromba fészkeli magát
a félelem:"
A legszebb a befejezés:
"és együtt hisszük tovább
hihetetlen mesénket."
Elosmeréssel gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Nagy örömömre szolgál, hogy itt is találkozhatok ezzel a gyönyörű csokorral. Az első darabot, a Csillaglesen-t még olvastam, emlékszem az aranyszegecsekre. Nagyon harmonikusan illeszkedik az őt követő másik két darabhoz. A Hajnali gondolat rendkívül megható, a Telhetetlen pedig már szinte megrendítő, ahogyan a boldogság megtelik aggodalommal, félelemmel. Nagyszerű, megkapó megfogalmazásokkal élsz, ahogyan már semennyi ölelés nem elég, ahogy a napok pillanatoknak tűnnek. Mindez nagyon megindító. Megkönnyeztem. Őszintén.
Kicsit nehéz újraindítanom a kommunikációt, de Te ezt biztosan megérted. Ismétlem magam, mert az első olvasat nagyon elementáris volt.
Jó volt újraolvasni, belegondolni, átérezni. Megmelegedni a gondolat mellett, hogy ebben a világban még létezik ilyesmi.
Laca 🙂🌹
Szia Laca! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a "hármas". Mivel egymásra épülnek, gondoltam, egy csokorba fűzöm őket.
Ami a fogalmazási stílust illeti, igyekszem világossá tenni a mondanivalómat, szabadversekben könnyebben megy, a kötötteknél nehezebb megvalósítani, a szabályok befolyásolnak.
Az utóbbi időben inkább szabadokat írok. Biztos a nagy meleg miatt, de időhiány miatt is.
Valóban, szinte hihetetlen, hogy a mai világban létezik még tisztaság, de azért akad. Vannak olyan dolgok, amelyek mellett nem lehet, nem szabad elmenni, mert minden csak egyszer történik meg az életben.
Köszönöm ezt a megható véleményt, nagyon jólesett. 🙂
A kommuninációt pedig újraindítottad, az eddigi "csöndedet" pedig megértem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
Elolvastam párszor én is a versed és gyönyörű. 🙂 Nehéz bármilyen elemző mondatot írni róla, de talán elég ide annyi, hogy ami igazán különlegessé teszi soraidat (legalábbis szerintem), hogy keveredik benne az éteri és a hétköznapi. Jó volt olvasni. 🙂
Üdv: Ginko
Szia Ginko! 🙂
Nem baj, hogy nem elemezted, az nekem elég, hogy gyönyörűnek és különlegesnek találtad, azt is elmondtad, miért.
Az éteri és a hétköznapi gyakran jár együtt, csak a nagy rohanásban kevesebb figyelmet kap ez a jelenség, pedig sokkal szebbek, izgalmasabbak és tartósabbak lennének a kapcsolatok, ha minden valóságot csodaként élnének meg az emberek.
Örülök, hogy jó volt olvasnod. Jólesett a véleményed és a visszajelzésed, köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kankalin