Я пригвожден к трактирной стойке.
Я пьян давно. Мне всё — равно.
Вон счастие мое — на тройке
В сребристый дым унесено…
Летит на тройке, потонуло
В снегу времен, в дали веков…
И только душу захлестнуло
Сребристой мглой из-под подков…
В глухую темень искры мечет,
От искр всю ночь, всю ночь светло…
Бубенчик под дугой лепечет
О том, что счастие прошло…
И только сбруя золотая
Всю ночь видна… Всю ночь слышна…
А ты, душа… душа глухая…
Пьяным-пьяна… пьяным-пьяна…
__________________________________
A kocsma pultjához szögezve,
Rég részegen – mindegy nekem…
Ezüstös füstben elröptette
A trojka minden örömem.
Trojkán repül, s idők havába,
Messzi korokba elmerül…
Patkók alól ezüstpor száll, s a
Lelkemre vastagon terül…
Szikrákat szórnak a sötétbe,
Tőlük dereng az éjszaka,
S a járomcsengettyű zenéje
Azt súgja: öröm – mind oda…
És csak a hám aranylik szemben,
Egész éjt zörren fémesen,
Közben te, lelkem, süket lelkem,
Részeg vagy… részeg végtelen…
* * * * *