A bármelyik…HIRLAP 200… havi x.-i számában olvastam az aktuális… véleményvonalban egy nekem nagyon tetsző gondolatsort. Idézem: „ A gyerekek csak egy mappát vinnének az iskolába, mert a tankönyveket az iskolában használhatnák, a leckét pedig fénymásolt lapokon a tanároktól kapnák meg.”
Ez csodálatos és kívánatos cél lehetne, hogy elérjük. A helyzet az, hogy technikailag és tudományosan ennek ma semmi akadálya nincs. A világ elég fejlett ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk.
Lehetne ez ellen tenni központilag is, hogy gyermekeinknek ne kelljen naponta több kilót cipelni?
Azután tovább gondoltam.
Aki munkába jár, nem visz mást, csak magát és a szaktudását, mert a munkahelyén minden adott. Ez minden területre érvényes lenne, beosztottra, kis és középvezetőre, igazgatóra, stb… Eszközök, kávé, reggeli a büféből, ha olyan a munkaideje, akkor ebéd is, esetleg napközben frissítő, vagy hideg időben a meleg ital. Megszűnne a munkástáska, a reklámszatyorba csomagolt elemózsia, aprópénz a zsebben az automatákhoz, lehetne még megfelelő munkaruha és mindennemű tisztálkodó szer és eszköz a munka jellegétől függően. Szekrények, fiókok… egy második otthon. Kényelemben és jólétben az ember csodákra képes.
Az ember megbeszélheti a családjával, hogy hol találkozzanak munka és iskola után, egy jó sétára, netán egy színházi előadásra, hiszen nem kell haza sietnie. Nem kell előbb haza vinnie a mosatlan ebédes edényt, a szennyest, a kiürült kávés termoszt. Másnap jókedvűen megy újra dolgozni, az ismerőseihez megy, és közben eszméletlenül sok hasznot termel, és észre sem veszi, lejárt a műszak. Holnap lehet kezdeni ismét…
Csörgött az óra. Reggel van, és munkába kell indulni. Azt hiszem este elaludtam újság olvasás közben.
14 hozzászólás
Az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség! Az írás nem csak kitűnő, hanem közszolgálati is!
Egyetértek Zsolttal.Nagyszerű!Ha ilyen lenne az élet mindenki nagyobb kedvvel élne.
Ennek a cikknek máshol is meg kéne jelennie!
Nagyon jó a cikk, ez nem vitás, de azt hiszem, hogy nekem valami más “jött le” belőle, mint techupo-nak.
Kell a halálnak, hogy a munkahely legyen “egy második otthon”.
Igenis az épeszű gyerekek jobban szeretik a mama készítette szendvicset, mint pl.az “iskolai büféset”…, és akad akinek az “asszony főztje” -jobb, mint az a’la carte stb.
…aztán már el sem kell menni dolgozni sem, mert megoldható otthonról… és nem kell már a séta és a színház sem, mert itt a NET… száguldhatsz…
…irány a SZÉP ÚJ VILÁG!!!
Nekem ezt jelentette az írásod, de lehet, hogy tévedek?
Üdv:Gyömbér
Sziasztok véleményező írótársaim!
Köszönöm, hogy olvastatok és mindhármótoknak igaza van. Szerény véleményem szerint egy írás legyen szórakoztató, vagy elgondolkodtató, de leginkább, majd mindenki számára értelmezhető, hogy kiben, milyen gondolatokat ébreszt, ezt én nem szabhatom meg,… hogy ébresszen, ez a lényeg. Véleményetek visszajelzés nekem, hogy volt értelme írnom, válaszaitokból pedig kicsit megismerlek benneteket. Jó alkotást mindenkinek!
Tisztelettel.
Írásod olvasása közben sok minden eszembe jutott. Pl. nincs az iskoláknak pénze a másolásra. A diáknak készülnie is kell a következő napra, miből, ha nincs könyv, füzet. Van büfé az iskolában, de – érdekes módon – a fiam szívesebben fogyasztja az általam készített elemózsiát. Jöttek még a gondolatok, és rájöttem, hogy ez volt a szándékod. Elgondolkodtatás, és nem az egymásnak ugrasztás. Jól gondolom? Ha elmélkedésre invitáltál, jól sikerült. Üdv.
Szia matyi!
Szerény véleményem szerint az iskolai oktatás arról kellene, hogy szóljon,a diák megtanulja az órán az anyagot, gyakorolnak rá, a napköziben elkésztítik a házi feladatot, s akkor már a fénymásolás sem kell. Haza már csak játszani megy, és egyebek.(Hogy ez mégsem így van, elsősorban nem a tanárok hibája.) Ezt a gyakorlatot én annak idején bevezettem magamnál, és nem voltam rossz tanuló. Az órán figyeltem, nem otthon tanultam. Persze, nem mindíg vált be. Néha azért otthon is rá kellett segíteni(lásd az ész diadala című írásom).
A legjobban mégis annak örülök, hogy olvastál, és elgondolkodtatott.
Köszönöm.
Üdv.
És amikor felébredtél nem lógott egy bizonyos edénybe a kezed?
Tetszett!!!
Szia epipapi!
Szerencsére már nem használok olyat, különben bajban lettem volna.
Üdv.
Milyen jó ötleteid vannak artur! Amúgy tőlünk picit okosabb országokban, a gyerkőcök nem cipelnek már könyveket, benn van a szekrényükben, s "jobb helyeken" az iskolában tanulnak, otthonra nincs feladat, játszhatnak, feltöltődhetnek. A cikked újabb témát indít el fejemben, mi lenne, ha nálunk sem lexikon agyú gyerkőcöket nevelnénk, s elég lenne az iskolai 6-7 óra tanulás, s nem kellene otthon még este 8-9-kor is tömködni a kis buksijukat. Hm…?
Szia sleepwell!
Pontosan erre gondoltam én is! Lehetnének újra gyerekek, mert szerintem nem csak kevesebb születik, hanem…de ezt te úgyis tudod, látom.
kedves Artur!
Ilyen munkahelyen én is dolgoznék. Na persze, ha egyáltalán felvenénnek valahova….
Matyival egyet értek. Ezt ma Magyarországon hány iskola engedhetné meg? Vagy még ezért is külön pénzt kellene fizetni? Nem csak mi, hanem a gyerek is hordaná magával az aprót a fénymásolásra? És ha jól tanul akkor csak 2 oldalt kell másolni, ha lassabban, akkor 5-öt.
A másik része: egyre többet hallani arról, hogy a gyerekek nagy része allergiás valamire. Erre is gondoltak?
A munkahelyekről nem is beszélve! Annyi terhet ráraktak a munkáltatókra, hogy ezt már nem bírnákk kifizetni!
Bocsánat, hogy kifakadtam 🙂
Üdv.:
Myrthil
Ne kérj bocsánatot, pont azért írtam, mert nekem is … szóval tudod, te …
:-)))
Kedves Artúr!
Mi is vittük az iskolába a könyveket, cipeltük a táskát – még nem volt divat a hátizsák -, és nem lett tőle semmi bajunk…
A baj ott kezdődik, hogy addig-addig reformálták az oktatást, amíg a józan paraszti észt is kiölik valahogy a gyerekekből. Ifjú kollegáim pánikba esnek, ha nem egy táblázatot /feladat lap/ kell kitölteni, hanem a – remélhetőleg – megtanultakat kell/ene/ alkalmazni. Amikor segítséget nyújtok a probléma több szintű megértéséhez, akkor sápadtan rákérdeznek: "Hol van ez leírva?" Ha arról beszélünk, hogy egy döntés milyen következményekkel jár, akkor némi feszengés után megkérdezik: "Honnan tudod?"
Sajnos a gondolkodást nem lehet fénymásolni.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon egyetértek veled abban, hogy a kreativitást, a gondolkodást nem lehet fénymásolni. Én nem is erre gondoltam, amikor megírtam ezt a pár sort. Szó szerint arra, hogy se iskolába, se munkahelyre ne kelljen külön költözködni, ha már második otthon. Legyen meg ott is minden, ami a feltételekhez kell. Mellesleg, ha megnézed, igen régi írásom ez. Ma már másképpen írnám le. Bővebben, körültekintőbben.
A régi Metro újságba készült ez, és meg is jelent akkoriban az olvasói levelek rovatban.
Köszönöm, hogy elolvastad, véleményezted, és pontoztad!
🙂