Á lruhába öltözöm reggelente
R iadt tekintetem elárulhat de
M enekülnöm kell, mintha
Á tkozott tolvaj lennék. Ha kell, az vagyok.
Ny íljatok hát ki kapuk, engedj
É lni akarok
S ezért ha kell, meg is halok
Sz abadságom oda nem adom
E zerszer is visszakaparom, ha kell…
R étem virágai nekem illatoznak
El sosem adom őket, megátkozlak
L elkembe tiporhatsz, ha kell, de én
El nem feledlek soha
M ert szeretlek… ha kell…
6 hozzászólás
Jodie!
NAgyon jó! Profi! Ez bizony igazi műalkotás a javából!
Szia!
Ez egy igazi remekmű!
Iszogatom a kávémát, és mindjárt jó kedvem lett, hogy ezt elolvastam. Mert profi!
Üdv
hát ez… nem találom a szavakat… nem gondoltam volna, hogy rögtön az első két hozzászólás épp Tőletek, és épp ilyen lesz 🙂 Szó se róla, nagyon nagyon örülök!
És köszönöm!
Csatlakozom az előttem szólókhoz, valóban profi alkotás, elemi erővel jön át a gondolat belőle. Nem lehet nem elolvasni többször 🙂 Gratulálok. és… kell 😉
kedves Jodie!
Ez igen!
Igy ir egy határozott ember!:)))
Gartulálok a remek művedhez és a kemény egyéniségedhez melyet versed zökröz:)))
neis hagyd hogy gúsbakössön, még a szerelem sem!!!!!!!!!!!!!!!
Szeretettel: marica
Nagyon jó vers Jodie! Szívből gratulálok! 🙂