Lapszemle

Megszámlált szánalmas perceid
évezredekké sűrűsödnek
és zúgolódásaid tere
önmagába csorbul.
Kopasztod a vészmadarad,
mert haragod csordul.
Tükröt tartasz tükröd mögé,
szemellenzőt a ködnek.
Gyűlöleted tüze felett
gyújtóbombáid őrködnek.
Nincs értelme a mának
– ne áltasd magad,
és Isten mentsen attól, hogy ültesd,
fekélyes lelkedtől elfertőződött a test -,
mert elraboltad a jövőt.
Káin Ábelre nézett,
és az ő szívével ölt.
Ki volt hát a gyilkos,
és ámokfutó-e a kígyó,
ha már senki sem szeret,
csak az elhagyatott ringyó?
És a letagadott múltad
egyfolytában felsír.
Őrült költő vagy,
aki tollába dőlve vérpadjáról ír.
Megszámlált szánalmas perceid
évezredekké sűrűsödnek
és zúgolódásaid tere
önmagába csorbul.
Ember, nyugi, porból lettél
és ezért jártál pórul.