hajnalban készülök
mikor az avar még nem zörög
de már a kelőnap árnyékot ad
a lehűlő levegő simogat
gyalogolok a fényeken
az erdő rejtekén
léptem véget ér minden fa tetején
átlépek árnyakon és nem fájlalom.
csendben tovább lépkedek
nem keresek
mégis lelek gombát virágot
megbújva avar alatt
melyet az ősz elhullajt
csodálom a növény átszúrta
derekán hordja díszeként
a törékeny falevelét
közben ébren álmodom
idegen tájakon jár a gondolatom
de szülőföldem talpam alatt
biztonságot ad
itt minden fű fa ismerős
a hőscincér is a hegedűs
és alkonyatkor hallom a zenét
hajnalban a madárcsivitelést
lám átsétáltam egy napot
az erdő mennyi szépet adott
pedig csak sétáltam a nap fényén
mely véget ér a fák tetején
6 hozzászólás
“hajnalban készülök
mikor az avar még nem zörög” ez elég jó kép, gratula érte.
sokáig nem olvastam, a gombáig
Hangulatos, és kedves vers a természet és ember kapcsolatáról. Én is imádom az erdőt-mezőt, feltölt, megnyugtat, gyakran a megoldást is megtalálom a csendeben, madárdalban gondjaimra.
gratulálok , tetszik!
üdv:Roni
🙂
Neken az utolsó két sor tetszett a legjobban, talán abba volt benne az egésznek a lényege….nagyon szép az írásod, hangulatkeltő, csodaszép szavakkal.
H.
Odavarázsoltál…
Jó érzéssel töltött el…
Gratulálok, remek vers.
Tamara
Kedves Tamara!
Köszönöm szépen az elimerésedet, és külön köszönet azért, hogy felfrissítetted ezt a nekem is kedves versemet:):)
Szeretettel:marica
Köszönöm mindenkinek a kedves elismerő szavakat:9
Marica