Holdfogyatkozás (légszomj)

Közeledett a pillanat.A fázisváltás pillanata,s ez mindig borzalmas volt.
-Szerencse,hogy nem tart sokáig-fordult savanyu mosolyal Zerka felé.
-Mármint a kín.Csak a két kín közti idő hosszú.
A sziréna belebámult az éj sötétjébe,a Holdat nézte,amint megmártózik
a csillagok tengerébe,mielőtt árnyékba vonul.
-Csoda,hogy nem halsz bele!
Ankor lassan becsuszott a sekély vízbe,hogy közelebb legyenek egymáshoz..Már csak ezek a rövid plátói közelség maradt számukra.
-Pedig,mindig meghalok.Legalább is egy kicsit.-felnevetett.-Igaz,hogy
csak átmeneti.
Zerka a fiúra nézett.Úgy tünt,mintha szemei nem vizesek lettek volna.
Talán egy csepp szirénkönny csillant meg.
-Kár,hogy mindig ellenkező a kettőnk állapota-sugta halkan a szirén,
s mintha simogatni akarta volna,talán megölelni,felé lenditett.-Láttad a gyerekeket?
-Igen!-Ankor felsohajtott.-Eggyütt játszanak a tieiddel.A következő
fázisváltásra nekem még egy lesz.Róza egy rendes nő. mindig azt hiszi,hogy
bolygóközi kiküldetésen vagyok
Zerka szemei szikráztak.
-Én is leraktam egy ujabb sor ikrát.Igaz,hogy zugolódik a vén szirén.
Mindig rámtámad,hogy miért,kell más vizekre uszkálnom,de alapjába véve
rendes hal.
-Majd felkeresem őt is.Egésszen jókat szoktunk nevetgélni,miközben a halászok zsinegeit ráncigáljukLátnád:majd levegő nélkül maradnak dühükben.
Ankor tekintete az égre meredt.A vén Hold készült bebujni a Föld mögé.
Zerka észrevette,amint a fiu alsápadt.
-Igen!Kezdődik.Hányadszor már?
-Nem is tudom!Nem számolom.-A szirén pancsolva közelebb uszott a sekély vizben.Átölelte a pikkelyes testet,majd folytatta.-Csak az elsőre emlékszem.A sülyedő hajóra,fuldoklásomra,arra,hogy kicipel valaki a vizből…
-…de,te már halott voltál vizzel telt tüdővel.
-Igen,s már csak egy megoldás maradt…
Pattogni kezdett Zerka testén a pikkely.Ankor is zilált már,frlnézett az
égre.A Hold egyre jobban sietett elbujni.Bőre repedezni kezdett itt-ott már
apró,pénzes csillogású lapocskák nőttek.Zerka testéről szikrázva pattogtak szét
ezernyi csillagként a pikkelyek.Hörögve,levegő után kapkodva döltek egymásba.A felhasadó bőr alól két kar jelent meg.Afiu feje a vizbe bukott,
fülei mögött két kopolytyu ereszkedett pikkelyben fénylő vállaira.Zerka melle
előre domborodott,s a lány szomjasan szippantott a levegőbe.Pikkelyes farkából lábak görcsösödtek elő,majd egyre formásabbá változtakAnkor légszomjasan
tátgott,mikor arra eszmélt,hogy valaki a kopolytyuit vizzel locsolja.
-Elmult-sugta Zerka,s megsimogatta a szirén hátuszonyát.
A Hold kezdett kikászálódni rejtekéből.Kissé feloldódott az éj sötétje,
s a viztükör is szikrákat szórt.
-Hát ,akkor…-Elcsuklott Ankor hangja.
-Tudom-segítette ki Zerka.-Majd találkozunk a következő…-Nem folytatta.Csak lassan ,hátrafelé csuszva kivonszolta magát a vizbő.
-Ment-intett ankor felé.-Csak vigyázz,nehogy felfaljon egy cápa.
A Hold fénye egy meztelen lány testére borított derengő lepelt,s valahol
egy szirén uszott a tenger némasága felé.