A táj fakul, s az alkony itt terem.
A búcsút hozza. Érzem: nyűtt remény…
Ég veled!… Hagyd kezem!
Fény nem is kell,
Sötétben jobb lesz járni,
S miközben járok, nem szemeimmel
Fogom majd arcod látni:
Azt lelkem láttatja, szegény…
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. április 12.
____________________________
EIN ABSCHIED
Die Dämmerung kommt aus bleichem Land.
Ich fühle müd: sie bringt den Abschied mit -.
Leb wohl … laß meine Hand …
Nein, mach kein Licht,
Ich will im Dunkeln gehen.
Ich brauche, wenn ich gehe, dein Gesicht
nicht mit den Augen sehen.
Denn meine Seele nimmt es mit.
7 hozzászólás
“Fejére búcsú fájdalmat hintett,
temetné testét kabátom ujjába?
Kalapja vörös rózsája intett,
s mosolygott fáradt est bújában.”
Szomorú, vajon miért dönt valaki úgy, hogy elhagyja azt, aki szereti.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Az általad hozott fenti idézethez NINCS semmi közöm!!!
Ezt a h/sz-t máshova szánhattad…
Dávid 🙁
Megvan!!!
Attilához fűzött h/sz-od elküldted nekem is…
Sebaj, fő az, hogy érdeklődsz műveink iránt…
Dávid 🙂
Kedves Dávid!
Elvileg még nem vagyok szenilis, de lehet, hogy gyakorlatilag mégis, bár azzal vígasztalom magam, hogy csupán figyelmetlenség, amit olykor elkövetek.
Mindegyik fordítás kicsit különbözik a többitől, ez mondjuk természetes is. Az alkony a búcsút hozza. Erről azt gondolnám, hogy közel a vég, de nem. Hiszen a befejezés az, hogy: “miközben járok, nem szemeimmel
Fogom majd arcod látni.”
Nem igazán tudok azonosulni a költő gondolataival, mert nem értem, hogy mit akar kifejezni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Egyetértek! Nem világos, ki miért kezdeményez válást. Az alkony még stimmel.
Hertha, a nő, belefáradt a dologba (Ich fühle müd…) Ugyanakkor a lelke magával viszi annak arcát, akitől sötétben akar eltávozni.
Nekem is képzavaros a dolog…
Köszönöm válaszod. Én csak megcsináltam Feri és Attila után,
ők sem tudtak nagyon mit kezdeni vele…
Szeretettel kívánok Neked napfényes hétvégét!
Dávid 🙂
Kedves Dávid!
Megértésed nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita 🙂
🙂 🙂 🙂