Teher alatt nő a pálma;
mégsem az az ember álma,
hogy magára terhet vegyen…
Kell, hogy egyszer elég legyen!
Bár szabadnak nem születtél,
most, hogy felnőtt ember lettél;
kell, hogy küzdjél: legyél szabad!
Szabadítsd fel saját magad!
Egy szó kell csak: az, hogy NEM!!!
S bár ledöbbennek teljesen,
hogy Te ilyen merész vagy –
így lehetsz csak boldogabb.
Ez a kis vers nem nagy szám,
mert úgy költöttem – úgy bizám –
hogy egy őszes professzor
lépten-nyomon közbeszól.
Ez a tömény unalom:
jogprofesszor uralom;
nagy a kényszer, zsarnok bácsi,
érdek nélkül idejárni.
Te mondtad, hogy katalógus,
(most meg, hogy eljöttünk, hogy kuss)
neked sem kell, hogy itt legyünk,
egyikünknek sem érdekünk.
Őszes bácsi, kérve kérlek,
valld meg Isten előtt vétked
– Isten és hallgató előtt –
bevetettél egy erőt,
ami nem is tisztességes…
Arcom a könnyektől fényes,
hogy ezt végig kell üljem –
inkább ülnék száz tűben;
mert előbb leszek fakír, de még előbb mókus,
mint egy érdeklődő jogpolitológus.
S Te nem hagyod abba, most is csak beszélsz,
szegény kicsi szívem, hiába is remélsz.
Vége lesz tán egyszer? Eljön az az óra?
Vagy itt hullok el, figyelve az értelmetlen szóra;
mert számomra ez nem több, mint valami blabla –
varázsló szájából az abrakadabra;
Ő tudja, mit jelent, de én nem sejthetem,
s így is élem majd le az egész életem.
A papír is elfogy, s Te még mindig mondod,
most kezdődnek csak az igazi gondok:
vége a lapnak, s lassan a napnak;
mentem volna inkább jogász helyett papnak.
Vége van, nem megy, elfogyott a papír…
De kibírom az órád, leszek Judit fakír!
1 hozzászólás
:-))) ISTENI!!! Valami csodálatosan sikerült! Nagyon köszönöm az élményt!!! Dőltem a nevetéstől, még a levest is lapos tányérba szedtem. :-)) Tudom milyenek az ilyen órák – nekem is sokszor van részem benne. Gratulálok!!!!